Ismerkedem magammal

Akad körülöttem szingli bőven. Olyanok is, akik még nem voltak házasok, olyanok is, akik túl egy vagy két házasságon keresik az új társukat, új férjüket, vagy csak egy szeretőt, mert úgy gondolják többet nem kívánnak a házasság édes-keserű kötelékébe lépni - és akadnak, akik önmagukat keresik.

- Nagyon fiatalon ismerkedtem meg a férjemmel - mondja egy ismerősöm - tizennyolc éves voltam. Gyorsan jöttek a gyerekek, a közös vállalkozás, aztán elszaladtak az évek, a gyerekeink felnőttek lettek és mi, ahogy sok esetben a házaspárok, kénytelenek voltunk szembesülni a ténnyel, hogy eltávolodtunk egymástól, hogy amiért annak idején összeházasodtunk, teljesítettük, s hogy ami még hátravan az életünkből, azt boldogan szeretnénk tölteni. Mivel a közös vállalkozásunk sikeres volt, nyugodt szívvel tudtunk elválni, ugyanis mindkettőnk számára komoly egzisztenciát biztosított az együtt felhalmozott vagyon. Persze, ettől még tele voltam félelemmel. Mert addig rendben volt, hogy új élet vár rám, új élmények, új társaságok, új kalandok, ám amikor ott álltam mindennek a küszöbén, mégiscsak megtorpantam. Akkor jöttem rá, hogy soha nem voltam nyaralni a férjem nélkül, soha nem csináltam programokat egyedül, mindig a család és a gyerekek számítottak, és én sosem voltam elég fontos. Sőt, soha nem voltam egyedül! Alighogy felnőttem, férjhezmenve rögtön azt tanultam meg, mit jelent a “mi”, és úgy éltem le a fél életem, hogy soha egy pillanatra sem gondolkodtam el azon, hogy mit jelent az, hogy “én”. S most, hogy az első félénk lépéseket sírva, nyöszörögve megtettem, csodálkozva láttam, hogy van élet a férjem után!

Lehet nélküle élni, utazni, mozizni, kávézni és minden mást is csinálni, amit csak szeretnék. A kérdés csak az, hogy mit is szeretek valójában! Mert eddig azt szerettem, ami az egész családnak a legjobb volt, és egyáltalán nem számítottak az igényeim - nem mintha tudatában lettem volna annak, hogy mik azok. Szóval most minden nap új kihívás, megtudni, mit hogy szeretek, vagy éppen nem szeretek. Mert időközben rájöttem, hogy igazából nem is a hegyen szeretek élni, a belváros az én világom. Sőt, ebéd helyett inkább a reggeli jelenti a fő étkezést számomra, és még hosszasan sorolhatnám neked a magammal kapcsolatos újkeletű felfedezéseim, amelyektől nap mint nap én magam is elájulok.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!