Iskolakezdés - Hogyan válasszunk?

Ma még azt figyeljük az időjárás jelentésben, hogy lesz-e fagy, van-e hóakadály, elkezdődik-e a tél vagy mikor fejeződik be. De hamarosan itt a tavasz, és családok ezrei töprengenek azon, milyen iskolát válasszanak ma még ovisként játszó, de szeptemberben „nagy, iskolásként” tanuló gyermeküknek. Szeretnénk segítségül néhány szempontot ezeknek a családoknak a figyelmébe ajánlani, hogyan is válasszanak iskolát. Mert bármilyen egyszerűnek is tűnik a kérdés, és ez a világ rendje; sok éves nyugalmat „vásárolnak” egy jó választással, illetve egy igazi tortúrát kezdenek el, ha nem szerencsés a választás.

Hol legyen az iskola? Ha olyan kedvező helyzetben vagyunk, hogy településünkön több iskolából lehet választani, első körben érdemes a közelben lévő, vagy a legjobban, legegyszerűbben megközelíthető iskolákat górcső alá venni. Ennek több szempontból van jelentősége. Első sorban a korai években, amikor kísérjük a gyermeket az iskolába, nem mindegy, mennyit kell utaznunk, munka előtt milyen idegállapotban leszünk az utazás miatt, illetve délután, mikor elhozzuk, hamar hazaérjünk vele, hogy minél előbb elkezdődhessen a minőségi együttlét. Természetesen szempont idősebb testvér iskolája is, biztos vagyok abban, hogy ez esetben ez lesz az elsődleges praktikussági kritérium. De vannak helyzetek, amikor indokolt lehet, hogy a kisebb gyerek másik iskolába járjon, erre később fény derül, amikor sorra veszem az átgondolásra váró tényeket. A másik, szintén fontos kérdés (és ennél messzebb nem szabad gondolkozni első osztály kezdése esetén), hogy felső tagozatban legyen lehetősége bent maradni rendezvényeken, barátokkal találkozni a lakóhelye közelében, így az önállósága kontrollált körülmények között fejlődik. A magyar törvények lehetőséget adnak a szabad iskolaválasztásra, de biztosítékot nyújtanak, hogy a körzetes iskola mindenképp fel kell hogy vegye a tanulókat. A körzetes iskola pedig – jó esetben – jó helyen van lakóhelyünkhöz képest. Ezzel nem azt sugallom, hogy mindenképp körzetes iskolába kell jelentkezni, sőt, inkább arra bíztatom a szülőket, hogy a biztonsági rendszer árnyékában jól nézzenek körül.

Tanító nénit választunk? Tulajdonképpen igen, de mégsem. Módszert, szemléletet és hangulatot kell választanunk. Ezen belül választunk tanító nénit. Arra gondolok, hogy lehet a világ legjobb pedagógusa, a világ legkorszerűbb és legmotiválóbb értékelési rendszerével, ha a környezet, ahol tanít, nem harmonikus. Jó pedagógus mindenhol jó pedagógus. Mindegy, milyen az iskola vezetése, mindegy, milyen tankönyvből tanít, ő akkor is jó. Inkluzív, megértő, humánus, gyerekcentrikus. Csak nehezebb neki, ha a körülmények nem azonosak a szemléletével. És ha neki nehezebb, akkor már nem jó annyira a közérzete, talán konfliktusosabb lehet a helyzet. Tehát első sorban módszert kell választanunk. Legyen is gyermekünk bármilyen képességű, szótagoló, szóelemző olvasás- írástanítás (lehetőleg Meixner módszer) az erősen ajánlott, és az elsős matematika tankönyvet is érdemes megnézni, mennyire részletes, ábrás, lépésről lépésre bővít számkört, mennyi időt ad gyakorlásra. Az írás-olvasás és számolás zavara és ennek veszélyeztetettsége egyre több kisgyereket érint, akkor is érdemes preventív módszerekkel tanítani, ha nem állnak fenn ezek a problémák. Azzal bajt nem csinálunk, ha megelőzünk. Én nem igazán örülök neki, hogy van már több elsős, aki ír, olvas már az iskolakezdéskor. De bizonyos okok miatt elképzelhető, hogy ez kikerülhetetlen, és ha már így vagyunk, akkor különösen fontos a pedagógussal konzultálni, milyen eszközei vannak a differenciálásra. A másik, gyakori probléma, hogy szakértői bizottság által írt szakvéleménnyel kell iskolát keresnünk gyermekünknek. Ebben az esetben az elsődleges szempont, hogy olyan helyet találjunk, ahol fogadják speciális segítséget igénylő gyermekünket. Ebben kérjünk a környezetünkben lévő szakemberektől segítséget, és az is szerencsés lenne, ha találnánk valakit, aki az első két évben támogatja őt a tanulásban, az ismeretek és készségek elsajátításában.

A hangulat: Munkám során többször kellett tanácsot adni vagy segítséget nyújtani iskolakezdés vagy iskolaváltás előtt álló család számára. Meglepő módon (vagy talán éppen nem meglepő) az az egyszerű és „civil” tanácsom segített a legjobban, amikor ezt kértem a szülőtől: Amikor belép az iskolába, nézzen körül, szippantson egyet a levegőbe, hallgassa a folyosózajokat, érintse meg a burkolatot a folyosón. Engedje magát, hogy hasson a környezet. Nézze meg a gyerekek arcát, mosolyogjon rá a szembe jövő tanárokra. Figyelje meg a díszítést, a dekorációt, a légkör dinamikáját. Amikor mindent magába szippantott, engedje el magát és tegye föl egyszerűen a kérdést: ez az? A szívében fogja érezni választ. Igen, el tudom képzelni, hogy a kislányom, kisfiam, ezeken a folyosókon szaladgál, mosolyogva, élvezi az iskoláslétet. Szívesen fogok jönni szülői értekezletre, és nem fogok szorongani attól, kik tanítják majd felsőben. Ha nem érez pozitív megerősítést, az iskolakóstolgató foglalkozásokra se járjon, inkább menjen tovább, és másik intézményben próbálja ki ezt a gyakorlatot. Az iskolakóstolgatók, iskolanyitogatók idején érdeklődni érdemes, hogy milyen átvezetés van az óvoda-iskola átmenetben, a tanítási órák hány százaléka játék, a teljes tanítás mennyire játékos. Ez nagyon fontos, ugyanis ez a körülmény fogja a legjobban meghatározni a kis elsős közérzetét, hangulatát. Erre a kóstolgatókon lesz betekintésünk, mert általában bemutatkozik az akkor negyedikes tanító, aki majd szeptemberben osztályt indít.

Amit semmiképp ne tegyünk: Ne adjunk komolyan a játszótéri pletykákra! Minden gyermeknek saját élettörténete van egy iskolában, mindenkit maga alapján ítélnek meg. Szóval lehet, hogy speciálisak a problémák. A pozitív vélemények szintén nagyon szubjektívek. Hallgassuk meg, mit mondanak anyatársaink, de ne vegyünk mérget a történetek igazára és objektivitására! Semmiképp ne úgy válasszunk iskolát, hogy mi szeretne lenni a gyerek! Először is, még kizárt dolog, hogy 6 évesen tudja, másodszor az alsó tagozat az alapozás időszaka, az alapokat kell jól megépíteni négy évig, és ebben nem játszik szerepet pályaorientáció.

Ne szépítsünk! Nézzünk szembe a problémákkal, a nehézségekkel. Ha tanulási képességek nehézsége, zavara áll fenn, vállaljuk fel. Ezért kell iskolában lenni, hogy a hátrányokat csökkentsük, a bajokat korrigáljuk, hogy megfelelő stratégiákat kapjon a gyermek a tanuláshoz. A szőnyeg alá söpört probléma nagyon sok, nagyon súlyos bajt okoz később, előfordulhat, hogy korrigálhatatlanul.

Boldog készülődés: Avassuk be a kicsit a teljes folyamatba. Engedjük „választani”, kérdezzük meg véleményét, finoman irányítsuk, győzzük meg, személyiségéhez mérten ideális mértékben. És örüljünk. Örüljünk vele együtt, csak úgy, egyszerűen. Sokat tervezgessünk; milyen lesz a táskád, az órarended, milyen uzsonnás dobozod lesz, tolltartód, színeseid… A rendszerességnek is örüljünk, úgy vezessük be. Ha már tudjuk az iskola helyét, tudjuk, mikor kell felkelni. Érdemes egy mesés ébresztő órát venni, színeset, figurásat, amivel szívesen ébreszti saját magát. De nem szaladok előre, az iskolakezdésről még írok. Sok sikert, jövő iskolás-nemzedéke!

Gálfi Anikó - okleveles gyógypedagógus - pszichopedagógus

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!