Így taposol bele a saját önbecsülésedbe - Ezekre figyelj, ha nem akarod önmagadat tovább bántani
„Minden ember annyit ér, amennyire tartja magát” – szokták mondani. Ez így igaz, ezért jó dolog, ha az tisztában vagyunk önmagunkkal, pozitív és negatív tulajdonságainkkal egyaránt. Akik nincsenek rendben önmagukkal, azok egy nehéz időszakban könnyen meginoghatnak. Ez egy ördögi kör: minél több a rossz hatás, annál több az önostorozás és persze annál kevesebb lesz az önszeretet. Néhány ilyen, ártatlannak tűnő önsanyargató mondat pedig észrevétlenül mérgezheti az életedet.
Soha nem leszek elég szép/sikeres/boldog.
Ha a „soha” szó már a mottóddá vált, akkor hajlamos önbeteljesítő jóslatként viselkedni, tehát soha ne mondd, hogy soha! Ha kevesebbnek, rosszabbnak, csúnyának érzed magad, az valószínűleg csak azért van, mert nem vagy megelégedve a saját lehetőségeiddel, és/vagy mert rossz irányt követsz. Nem szabad másokhoz hasonlítanod magad. A te képességeid is ugyanolyan értékesek. Amint ezt tisztázod magadban, egyből nem fogod ilyen borúsan látni a dolgokat.
Nem érdemlem meg azt, amim van.
Megesik, hogy az ember képes meglátni minden apró dologban a jót és az értéket, de ahelyett, hogy hálát adna az égnek és örülne, elkezdi a miérteket keresni. Aki nem tartja magát sokra, az persze könnyen találhatja magát abban a veremben. Pedig a kulcs itt is a hála: ha például a családod annyira szeret, hogy mindent megtesz érted, akkor csak annyi a dolgot, hogy megköszönöd és alkalomadtán viszonzod, amit kapsz.
Senkit sem érdeklek!
Ez a mondat szinte egészen biztos, hogy nem igaz. Legtöbbször azért mondjuk ezt a kijelentést, mert a lelki állapotunk átfordult önsajnálatba. Érdemes ilyenkor végiggondolni, hogy a szeretteink, a barátaink mennyire szeretnek minket és hány alkalommal bizonyították is ezt. Meglehet, hogy azt az embert éppen valóban nem érdekeljük, akit mi szeretnénk, de sajnos az élet ilyen, ezt el kell fogadni és nem sajnáltatni magunkat.
Minden, amit mondok vagy teszek, az rossz.
A maximalizmus, az állandó megfelelési kényszer egy egész életet tönkretehet. Az ilyen emberek ugyanis állandó frusztrációban élnek, a legapróbb hibáktól is rettegnek. Pedig senki sem tökéletes és természetes dolog, hogyha az ember túl magas elvárásokat támaszt saját maga elé, akkor néha el fog bukni. De a bukás még nem végső vereség, hanem olyan dolog, amiből tanulni lehet! Meg aztán azt is végig kell gondolni, mi a legrosszabb, ami történhet olyankor, ha nem sikerül valami.
Nem én vagyok az egyetlen, aki képes megcsinálni.
Szörnyű érzés, amikor azt hiszed, végre igazán jól csinálsz valamit, erre villámként érkezik a semmiből valaki, aki mérföldekkel leköröz. Ha úgy érzed, ezzel a lelkedbe tipornak, ne keseredj el, inkább ösztönözd magad: igenis fontos vagy, jó vagy – sőt, ha kell, a másikat is túlszárnyalod, ha éppen ettől nő az önbizalmad. Csak ébreszd fel a benned lakozó versenyszellemet!
Már túl késő, hogy valóra váltsam az álmaimat.
Változunk. Velünk együtt az álmaink, céljaink és elképzeléseink is. Lehet, hogy régen még teljesen másra vágytál, ezért olyan döntéseket hoztál, amik mára hibásnak bizonyulnak, de nem szabad hagyni, hogy a múltbéli esetleges baklövésk befolyásolják a jövőt! Aki elég rugalmas, készen áll a változásra és tisztában van a céljaival, az bármikor gyökeresen megváltoztathatja az életét! Akár 60-70 évesen sem feltétlenül késő nyelvet tanulni, vagy új életet kezdeni valahol messze. Aki képes kilépni a komfortzónájából, és elég bátor hozzá, annak garantáltan új lehetőségek nyílnak majd meg.
Képtelen vagyok megcsinálni.
Higgy magadban, és akkor mások is hinni fognak. Ez ennyire egyszerű.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez