Igazi esküvők 2.: Bor, mámor, Villány

A második Igazi Esküvő amit bemutatunk, egy a szívünknek különösen kedves pár, Pánczél Orsi és Studinger Andris villányi álom menyegzője. Erre azért is nagyon büszkék vagyunk, mert a Studinger házaspártól esküvők terén bőven van mit tanulni: nem csak a saját nagy napjukat fejlesztették tökélyre, de számos magyar és nemzetközi esküvőn működtek már közre a világ élvonalába tartozó, - szerintünk nem túlzás, ezt mondani - legjobb magyar cinematográfus csapatként.

Az esküvők világának szolgáltatói oldalát filmes szemmel már jó ideje közelről szemléltük, amikor egyszerre csak rádöbbentünk: most mi jövünk, mi fogunk a kamera túloldalán állni a nagy napon. Közel ötven esküvő tervezését, izgalmait, várakozását átélve kezdtünk neki a sajátunk megszervezésének. Úgy éreztük, hogy remek pozícióból indulunk, hiszen már annyi mindent láttunk és tapasztaltunk az elmúlt évek során, így szeptemberi esküvőnket a gyakorlatban – mert ötletelgetésben, ideológiák gyártásában már nagyon jók voltunk egy évvel azelőtt is – csak pár hónappal a kitűzött dátum előtt kezdtük el összerakni. Ha lehunytunk a szemünket, akkor egy laza, kötetlen hangulatú rendezvényt láttunk magunk előtt, ahol a természet vesz minket körbe, a vendégeink elengedhetik magukat, mi pedig minden feszültség nélkül adhatjuk át magunkat a ránk váró élményeknek. Egyetlen egy dolgot kötöttünk ki: nem szeretnénk sátorban tartani majd a lakodalmat. Ez az érvünk azonban hamar megdőlt, amikor márciusban egy borkóstolós-lazulós hétvégén a Gere Crocus Hotelben rájöttünk: ott, Villányban szeretnénk kimondani a boldogító igent. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Barátaink segítségével hamar eldőlt a végső helyszín is, Gere Attila Pincészete, ahol bizony végül egy gyönyörűen megálmodott sátor alatt roptuk hajnalig.

A dekoráció elkészítését nagy örömünkre kedvenc stylist és virágdekoratőrünk, Gyenes Szilvia vállalta el. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Szilvi fantasztikus dolgokat álmodott meg nekünk, hiszen a virág kompozíciókon és hangulatfényeken túl, kisebb-nagyobb bútorokkal, spanyol falakkal, díszfákkal és egy elegáns csipke baldachinnal egészítette ki a helyszín összhatását. Ajándék volt a vele való munka, teljesen szabad kezet adtunk neki, mert biztosak voltunk abban, hogy a legapróbb részletekig a mi stílusunkat, személyiségünket is bele fogja csempészni a dekorációba. A kifinomult grafikai munkát a meghívóktól az ültetőkártyákon át a menükártyákig Szilvi öccsének, Gyenes Péternek köszönhettük, a gyönyörű bankett székeket pedig Bántó Robi szállította nekünk.

Miután minden apró részlet a helyére került a logisztikával kapcsolatban, elkészítettük a szoba beosztásokat, megszerveztük a külföldi vendégek transzfereit és programjait, a szervezés következő fázisa a menyasszonyi ruha és a vőlegény öltönyének elkészíttetése volt, ami tartalmazott némi izgalmat: az esküvő előtt másfél héttel ugyanis Andris kiégette a zakója hátsó részét... Először kétségbe estünk, de aztán a Kis Brammeres lányok, Andi és Ani segítségével nem csak az én ruhám, de Andris új szettje is elkészült időben...

Teltek-múltak a hetek, izgatottan vártuk az esküvő hétvégéjét. Mi már csütörtökön megérkeztünk a szüleinkkel együtt, és emlékszem arra a pillanatra, amikor még késő éjjel átsétáltunk a Pincészet udvarára, ahol Szilvi és csapata a nagyobb bútorokat és dekorációs elemeket kezdte el elhelyezni a sátoron belül. Azt hiszem akkor tudatosult bennünk igazán, hogy itt bizony két nap múlva az esküvőnket fogjuk ünnepelni. Pénteken még elintéztünk egy-két dolgot napközben, kiosztottuk a LaDelizia kekszeket és Gere Frici üdvözlő borokat a vendégeink szobáiban, és izgatottan vártuk érkezésüket. Aznap estére még egy kötetlen, ismerkedős borkóstolót szerveztünk nekik, finom falatokkal, gyertyafénnyel, aztán valahogy előkerült egy Harman Kardon zenelejátszó, és bizony nagy önuralom kellett ahhoz, hogy elinduljak aludni, hiszen másnap esküvő...

Szombaton, a reggelit követően a lakosztályom szépségszalonná változott, miután elkészültek a frizurák, a koszorúslányokkal, a tanúmmal és anyukámmal együtt Páll Adrienn sminkmester keze alatt váltunk szebbé az alkalomhoz illő sminkekben. Andris ezalatt a vendégekkel foglalkozott, és néha hozzám is beköszönt, hogy egy kicsit megnyugtasson, elmesélje mi zajlik épp a “külvilágban”. Közben folyamatosan visszaszámoltunk, hogy még mennyi idő is van hátra a templomba indulásig. A szervezés során legnagyobb lelki támaszt nyújtó barátnőmmel elindultunk a kis villányi katolikus templomba. Édesapám karján vonultam be a templomba, Andris ekkor már ott várt engem az oltár előtt. Ott láttuk meg egymást először, nagyon megható pillanat volt. A szertartást követően kedves barátunk, Herendi Gábor ceremóniamester számtalan jó hangulatú fotóra terelte össze a násznépet. A nagy nap eseményeinek megörökítését Herczeg Zoltánnak köszönhetjük, Bende Tamásnak pedig nem győztünk hálálkodni a dekorációról készült fotókért. Az esküvőnk egyik legmeghatározóbb momentumaként tartjuk számon, amikor a vacsora ideje alatt végignéztünk a násznépünkön, és tudatosult bennünk, hogy a családtagjaink, barátaink, a számunkra legfontosabb emberek itt vannak, egyszerre, egy időben. Volt, aki Ausztráliából, volt aki a szomszéd városból érkezett azért, hogy velünk ünnepeljen. Szilvi csodás ötlettel rukkolt elő az ültetés tekintetében is: kihasználva a sátor adottságait, egy nagy asztalhoz ültette le minden kedves vendégünket.

A szüreti hangulatot idéző menüsort a villányi Mandula Étterem házigazdájával és kreatív chef-jével Pauli Zoltánnal állítottuk össze. Zoli könnyedén hangolta össze az Andris oldaláról oly fontosnak tartott autentikus sváb konyhát azokkal az erdélyi ízekkel, amelyeken felnőttem. Így mindkét család a barátokkal együtt, örömmel falatozták a fúziós ízeket. A mennyei borokról nem is beszélve, melyeket a főételekhez Gere Attila, a desszertekre hangolva pedig Németh Attila Gábor szolgáltatott. A desszertasztalunk sikerét pedig az tükrözte leginkább, hogy mindig kisebb-nagyobb csoportok álldogáltak előtte, a gyerekek pedig önfeledten kóstolták végig a Yokka Cukrászműhely remekeit. A csokoládé trüffel-málna torta íze engem például mind a mai napig kísért. A vacsora után a hajnalig tartó remek hangulatról Balázs Dávid, alias Dj Dawe gondoskodott...megállás nélkül szolgáltatta a jobbnál-jobb slágereket.

Másnap, a közös reggeli brunch után hazaindultak a vendégeink, mi pedig még két napot töltöttünk az imádott villányi szálláshelyünkön, édes kettesben, átélve-átmesélve újra és újra az elmúlt napok eseményeit. Hogy csinálnánk-e bármit másképp az esküvőnkkel kapcsolatban? Minden bizonnyal, hiszen utólag mindig okosabb az ember. A saját esküvőnket pedig fejben elképzelni sokkal egyszerűbb, mint aznap minden szituációt átélni. Ennyi idő távlatából viszont a legnagyobb elismerés a szeretteink részéről a következő, oly sokszor hallott mondat : “Bárcsak visszamehetnénk az időben arra a villányi csoda esküvőre”.

Amióta mi is átéltük az esküvőnk napját, nem tudjuk eléggé kihangsúlyozni a szervezés elején járó párjainknak, hogy élvezzék ki az esküvőig tartó időszakot. Egyik legfőbb tanácsunk - mivel a csodás nap, amelyet annyira vártak, oly gyorsan elillan - hogy aznap minden apró részletet próbáljanak meg tudatosan is elraktározni az emlékeikben.

Szerző: Bride&Co