Idegen házak úrnője

Tegnap megint vele álmodtam. Nem volt vidám álom. Tudod, még mindig fáj, hogy elhagyott, pedig nem ma történt. Emlékszel erre Veronka? Május volt, és ezután a május után nehézszagú, terhes időszak következett.

Az efféle szerelmi csalódásokat nehezen emészti meg az ember, pláne ha ilyen igazi érzés csak egyszer történik az életben. Majdnem belehaltam, de mindennek már három éve, és még ma is vele álmodom, meg arról a terhes májusról, amikor mindez ily balul megesett. Szörnyűséget hagyott maga után Miklós, rettenet volt nélküle lenni, és képzeld, a múltkor telefonált, mert akarta a régi takarítónőnek a telefonszámát, én meg majdnem kiejtettem a kezemből a telefont. Különben is, a Mari már nem takarít, ezzel a mondattal zártam le a beszélgetést. Tudod, a Mari, aki kitartottja lett annak a milliárdos zsidónak. Egyszer elküldték az emberhez takarítani, egyből ott is maradt. Pedig nem fiatalember már, vénember az, csakhogy akkora palotája van a budai domb tetején, hogy a szemfüles Marinak nem volt kedve többé hazamenni a dohos, galériás garzonjába. Pedig én bizton állítom neked Veronka, hogy nincsen szépen berendezve az a ház. Hiába, ezek a gazdagok jóízlést nem tudnak a pénzükön vásárolni. Meg hát a Marinak sincs semmi érzéke az ilyesmihez. De a Mari döntött, fejébe vette, hogy nem akar többé idegen házakban, idegen piszkot takarítani. És tudod, az sem lehet véletlen, hogy valaki ilyesmire adja a fejét. Mi az igazi nyomort nem ismerjük igazából, Veronka.

De most nem a Mari a lényeg, nem róla akartam beszélni neked, hanem arról a rettenetes májusról, amikor Miklós faképnél hagyott, és én csak sírtam, csak sírtam, hetekig ki sem keltem az ágyból, behúztam a függönyöket, és a telefont is kikapcsoltam. Borzalmas volt ez Veronka, de Miklós nem akart sehogyansem visszajönni, még akkor is azt mondta, hogy nem szeret már, amikor letérdelve könyörögtem neki. Az igazság az, hogy az én hibám minden, mármint az, hogy elhagyott. Nem voltam hozzá hűséges. De ezt ne úgy értsd, nem a testemmel csaltam meg, hanem lelkiekben. Másra vágytam közben, nem volt jó vele otthon ülni, menni akartam, szaladni akartam a réten, csak ne otthon kelljen bámulni az unalmas tévéműsorokat, szép ruhákban akartam járni, de tudod Miklós nem szerette, ha szépen felöltözöm. És addig csináltam vele a cirkuszt, mígnem elhagyott. És én még mindig vele álmodom, hogy a csudába lehet ez, mondd meg nekem, Veronka?

És ezek után nem hívtam többé takarítani a Marit. Mert a Mari megmondta, hogy ez lesz. Szólt előre, hogy addig fogjam vissza magam, amíg baj nem lesz belőle, de én nem hallgattam rá, és be kell, valljam, hogy titkon egy kicsit lenéztem őt amiatt, hogy takarít. Pedig nagy hiba a foglalkozása miatt lenézni valakit, mert ha jobban belegondolok, a takarítás tisztességes feladat. Igazából most kellene lenéznem, most amikor az öreg zsidónak a kurvája lett. Azt mondod azért sem volna szabad elítélnem? Nem tudom, őszintén megmondom neked. Különben meg igazad van, az emberek jobban tisztelnek egy úri kurvát, mint egy tisztességes, görnyedő takarítónőt, pedig ennek nem így kellene lennie, Veronka.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!