Neked kívánom az újévre!

Emlékszem a régi szilveszterekre, amikor anyuékkal néztük az év végi kabarét, kölyökpezsgőztünk és tízig átjöhetett a szomszédból a barátnőnk. Hideg telek voltak azok, de emlékezetesek, csakúgy, mint a gyerekkorom. A kutyák akkor is féltek a durrogástól, és amikor rémtörténeteket hallottunk a híradóból csúnya balesetekről és kilőtt szemekről, akkor összerezzentünk és eszünk ágában nem volt hozzányúlni a petárdához.

Aztán emlékszem másmilyen szilveszterekre is, nem olyan régiekre. Bódult és őrült szilveszterek voltak azok, homályba veszett év végék örökbe adott hitvesi csókokkal, és nagy fogadalmakkal. A fogadalmakat persze nem tartottam be és a sírig tartó szerelmek is elvesztek a feledésben. Ilyenkor, év végén mindig eszembe jutnak az egykori hitvesek, vajon a mai napon kit ölelnek, és akit 2014-ben megcsókolunk, az jövőre velünk lesz-e ugyanígy? Nosztalgikus és könnyes szilveszter ez. Nem semmi év van a hátam mögött. Az élet átrendeződött szorosabb sorokba, a végéről lemorzsolódtak néhányan, hiszen nehéz év volt, nem érthette meg mindenki, hogy mennyire. Egyre jobban azt gondolom, hogy teljesen sosem érthetjük meg egymást, még az egymáshoz legközelebb állók sem. Elfogadni a legnehezebb, pedig így kell tennünk az emberekkel, az élethelyzetekkel, vagy a sorsunkkal. Nem mindig vagyunk rá képesek, nem mindig vagyunk hozzá elég nagyok, nemesek és erősek.

A tavaly év végét egyedül töltöttem otthon, a régi szobámban. Már nem volt hajam a terápiáktól, de nem sírtam, erős voltam. Ennek az évnek a végén nagyon gyenge vagyok, és néhány pillanatra megengedtem magamnak a sírást, meg azt is, hogy gyengének lássanak. Megtanultam nemet mondani, megtanultam elfogadni, és megtanultam elengedni azokat, akik nem tartoznak hozzám. Olyan idők járnak, hogy kell most az összes energia, onnan a legmélyéről kell előásni a rejtett erőket, hogy újra egész ember lehessek fizikailag is. Mindenkinek kívánok legalább ennyire sok erőt az életéhez! Nem csak túlélni, hanem teljes egészében kihasználni a napokat, és a pillanatokat. Nem tudjátok milyen csodálatos dolog szaladni, csak sétálni az utcán, vagy végigaludni egy éjszakát úgy, hogy nem ébreszt fel a fájdalom. Tudjátok, mennyire fontos dolognak vagytok a birtokában, amit általánosságnak hisztek? Gond nélkül járni, lélegezni, futni, enni mindenki számára természetes, amíg egészséges. Ha az egészség elvész, akkor nincsen semmid, akkor nem vagy többé gazdag, akkor hiába vagy szerelmes, beárnyékolja a mindennapokat egy fekete valami, amiből kijutni rettenetesen összetett és szövevényes. Igazából „csupán” egészséget kívánok nektek az újesztendőre, hiszen ez a legtöbb, amit kívánhatunk! A doktorom mondta nekem ennek az évnek a végén, amikor sírtam a szobájában: „Tudod, miről lehet felismerni a példaképeket? Hogy nem adják fel soha!” Hát nem adjuk fel soha! Isten éltessen mindnyájunkat!

Sz. É.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!