Húsz fokkal kevesebb, de nyolc arannyal több

Amikor visszaesik vagy húsz fokot a hőmérő higanyszála, és álmosság köszönt az egyébként felforrósodott világba, kicsit megkönnyebbülünk.

Kicsi pihenés a pörgésben, de valahol belül azért mégsem engednénk el a nyarat. Jó lenne akár örökre itt tartani, mert van benne valami utánozhatatlan, még akkor is, ha a többi évszakban is van mit szeretni.

De most sem rossz.

Ahogyan a világ, úgy mi is ünneplünk, mert az aranyeső Londonból mindenkinek jól jön, az a kis mosoly, vagy éppen a könnycseppek mindenkié, az ünnep egy ünnepelni egyre kevésbé tudó korszakban pedig olyan kincs, amelyet őrizni és ápolni kell.

A tervek szerint a látványsportágakon kívül az olimpiai sportágak is részesülhetnének az adókedvezményből, így oda is sokkal több jutna, ahonnan az igazi sikereket kapjuk. Egy kis ország sokadszor mutatja meg, hogy a zsenije nem veszik el, minden korszakban kitermeli a maga tehetségeit, és megmutatja, hogy bizony az érték mindenhol ott terem, legyen szó akár a vízről, a pástról, vagy éppen a tornacsarnokról.

A riporternő könnyei, az a tíz kilométeres végjáték a szinte pillanatnyi különbséggel, vagy a kajakos győzelmek, nem elfeledve az éppen nem bejutottakat, a pólósokat és a kéziseket, újra és újra előrevetíti a tételt, miszerint, ha a kultúrára áldoz egy nemzet, annak az eredménye hatványozottan jelentkezik a mindennapjaiban.

A sport kultúra.

Az aranyérmek az ország sikerei.

A sportolók olyan kincsek, akik néhány perc alatt többet tehetnek értünk, mint bármilyen politikai vagy gazdasági erő.

Minden áron, minden eszközzel segíteni kell őket.

Ha kell pénzzel, ha kell szurkolással, a kultúra olyan dolog, amelyen soha, sehol, senkinek nem szabad spórolnia.

Még válságban sem.

Néhány hét alatt a világ újra megtanulta Magyarország nevét.

Ha ügyesek vagyunk, nem kell újabb négy évet várni, hogy meg is maradjon az emlékezetében.

És jó lenne az is, ha a nyár még maradna egy kicsit…

Ha már eddig ennyire kellemesen telt.

Bokros László