Igazi klasszikus mozi John Carpentertől!

Órákat egészen biztosan, de inkább napokat vagy heteket töltöttünk el annak idején annak kivesézésével vagy inkább a kiderítésével, hogy a film melyik mozzanata valódi, és hol állunk szemben nyilvánvaló csalással.

Nem könnyű meghatározni a pillanatot, amikor átváltunk a könyvbe, amelyben mindvégig járunk, azt meg végképp képtelenség eltalálni, hogy mikor mozgatnak minket, és mikor hihetjük mi is azt, hogy van valami közünk a valósághoz.

Egyszusszanásnyira ez érthetetlen, de a film is éppen ilyen.

Van egy város, ami nem létezik.

Van egy világ, amelyik vagy van, vagy nincs.

Vannak hús-vér szereplők, és van egy író, mert ugye a sztorit valakinek mégiscsak jegyeznie kell.

És van Sam Neil, meg Jürgen Prochnow, és Charlton Heston is.

És valami hihetetlen dramaturgia.

Aki annak idején moziban látta, annak az utolsó jelenetek egyike akár realtime élményt is kínálhatott, amikor is a főhős természetesen a filmvásznon figyeli önmaga történetét.

Elhelyezve a nézőt is a valóságnak látszó, mégis néhol filmszerű, de mindenképpen tudatosan papírra vetett világban.

Mert ha minden mozzanatunk eleve elrendelt, vagy legalábbis tudatosan szerkesztett, akkor nem marad sem időnk, sem helyünk, hogy a sorsunkkal foglalkozzunk, vagy igazából azt sem tudjuk mi az.

Vagy inkább mi képzelünk többet róla, mint ami.

Így utólag is bonyolult az eszmefuttatás, hát még akkoriban, amikor az agyas filmek csak éppenhogy kezdtek megjelenni, hogy azután már tripla-dupla-utángondolással se értsük meg azt, amit a rendező elénk tárt.

De hát akkor éppen az izgalma veszne el.

Okos film.

A mai napig megfejthetetlen.

Bokros László

• Az őrület torkában film John Carpenter mozi Sam Neil

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!