Holnaptól enyhülés várható
Milyen rekkenő a hőség, egyszerre szakadt nyakunkba a nyár, pedig márciusban még térdig jártunk a hóban, és nem is hittük, hogy valaha eljöhet a kikelet. Én utálom ezt a rettenet meleget, a bőröd kifényesedik és az utca pora is ráragad. Csak a víznél tudja az ember az ilyesmit elviselni.
Emlékszel? Neki volt egy hajója. Nem volt nagy hajó, csak egy édes kis vitorlás, de annál jobban szerettem én azon aludni. Tudod, hogy utálom a jachtokat meg a felhajtást, nem voltam soha puccos dáma, nem is születtem aranykalitkába és jobbnak láttam nem elfeledni, honnan is jöttem valójában. Ő sem szerette a flancolást. Minden áldott reggel hatkor ébredt, mert félt, hogy lemarad valamiről. Mindig vizsgált valamit, vagy kutatott. Te, én azt hiszem így utólag visszagondolva, hogy a világ baját akarta megfejteni. Az emberi nyavajára kereste az orvosságot, egyúttal persze saját magának is. Őrült tudós volt az én nagy szerelmem, aki sose tudott nyugodni.
Úgy hiszem, tőle kaptam el ezt a betegséget. Talán ő fertőzött meg ezzel az őrülettel, mert azóta nekem sincsen sehol maradásom, én is elszántan kutatok, valamit itt akarok hagyni a világnak, oda akarom adni az embereknek a titkot, azt a titkot, amit én is csak nem régóta ismerek. Hisz tudod, belém oltotta, hogy meg ne elégedjek a közepessel, hogy soha ne érjem be kevesebbel, mert az egyénre a legnagyobb dolgok várnak. Persze, csakis akkor, hogyha ő is akarja tudni azt a valamit. Várjál, rögvest elmondom neked, akkor te is mindjárt gazdag leszel.
És tudod mi az igazság? Hogy szerelem csak egyszer van. De most ne azokra a kis élveteg lángokra gondolj, amivel épphogy megperzseled magad. Mert szerethetsz sokat, és még az sincsen garantálva, hogy az igazihoz fogsz nőül menni. Lehet, hogy csak később jön, mikor már rég valakinek a hitvese vagy, de az is lehet, hogy idejekorán, amikor még nem vagy kész egészen arra, hogy felismerjed. Én is csak utólag tudtam meg, hogy ki volt ő. Később döbbentem rá, amikor már hónapok óta égetett a hiánya. De ez nem olyan szenvedés, mint amit leánykorunkban csináltunk a vagány suhancok miatt a térről. Ez a fajta fájdalom sokkal mélyebb és terebélyesebb, mint egy sokszáz éves tölgy öreg gyökere. Beveti magát a szíved legmélyebb zugába, és amikor azt hitted róla, hogy már régen elmúlt, na akkor kezd el csak igazán fájni. Mert most tudd meg, hogy az igazi szerelem nem múlik el. Abból csak egy van, egyetlen egyszer adatik meg az életedben, és ha valamiféle emberi ostobaság folytán - amilyent csak a lányok tudnak kitalálni – elszalasztod, soha többé nem leszel már képes senkit úgy szeretni. Mert a szívednek csak egyetlen hídja van. A kis kamrába csak egyvalaki mehet. És az az egyvalaki soha többé nem tud onnan szabadulni.
Máskülönben meg, hallottad a rádióban? Igen, fecsegnek azok mindent, de most az időjárásról beszéltek, annak talán hihetünk, és egy kicsit úgy gondolom én, éppúgy értik a szív dolgaira is, hisz azt mondják, holnaptól enyhülés várható.
Szentesi Évi
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez