Hogyan gyászol egy gyermek?

A felnőttek halálkultusza, valamint a trauma feldolgozása a mai napig kényes téma. Noha mindenki vesztett már el rokont, barátot, mégis maga a halál gondolata félelmet tud generálni az emberben. A gyermeknek ugyanúgy gyászolnia kell, mint egy felnőttnek. A gyerek gyászfolyamatának elfojtása később pszichés problémához vezethet.

Az esetek többségében a szülő azt az elvet vallja, hogy a családban bekövetkezett halálesetet titkolni kell a gyermek elől. Az indok leginkább az, hogy a gyermeket védeni kell a traumáról, vagyis sokan azt gondolják: ha nem beszélnek a halálról, akkor olyan mintha nem is történt volna meg. Pszichológusként nem elítélem az ehhez hasonló szülői gondolatot, hanem szeretném megvilágítani, mi lenne a jobb, helyesebb út. A szülő motivációja nem más, mint a gyermek lelkének védelme, mégis ennek hátterében a szülő félelme és tehetetlenség érzése áll. A gyermeket érző és gondolkodó lénynek tekintjük már születésekor, vagyis ne becsüljük alá képességeit. Természetesen személyiség és kognitív fejlődésük meghatározzák gondolkodásuk módját, formáit, azonban az anya minden egyes rezdülését érzi és monitorozza. A csecsemő is tud „depresszív” lenni, ha az anya szomorú, így a gyermek hangulata, reakciója is módosul. Ebből az következik, hogy a halál okozta, a szülő megváltozott magatartása, a gyermek érzelmi világára is kihat. Ha titkolni akarja a szülő a halál tényét, semmi mást nem tesz, mint becsapja gyermekét. A hazugság összezavar mindenkit, a gyermeki gyászfeldolgozás megakad, ami ugyanúgy veszélyes lehet, mint a felnőttek esetében.

A halál fogalmának megértése életkortól függ

Egy kisgyermeknek nem könnyű, de mégis megmagyarázható a halál fogalma. Igyekezzen a szülő nem ködösíteni, hanem tényszerűen elmagyarázni. A gyermek aktuális értelmi fejlettségével ki fogja egészíteni saját fantáziájával, érzéseket fog hozzá kötni.

- 6-7 éves korig a gyermek számára a halál nem végleges, ez annyit jelent, hogy visszafordíthatónak tekinti a halált, azt gondolja, hogy az ember saját akaratából „ment” el, így vissza is tud jönni. Pszichológiai fogalmakkal magyarázva, a felnőtt egy omnipotens (mindenható) személy a gyermek szemében, aki arra is képes, hogy a halálból visszajöjjön. Amennyiben a szülő azt sugallja, hogy az elhunyt, szeretett személy „messzire elutazott, most sokáig kórházban van”, a gyermeket megerősíti infantilis fantáziájában, így nem segíti elő szellemi fejlődését, megrekeszti a gyászfolyamatában. A gyermeki gondolkodás mögött bűntudati érzés is felléphet, gyakori érzése a gyermeknek, hogy ő tett valami rosszat, így a személy elvesztése egy büntetés.

- 8-9 éves korban érti meg a gyermek, hogy a halál visszafordíthatatlan. Ez számára nagy felismerés, egyben erős szorongást generál. A szorongás mögött gyermeki halálfélelem van, ő is el kezd félni a haláltól. Ismerős lehet a szülőnek, amikor a gyerek hirtelen nem mer egyedül lenni, fél aludni a sötétben, vagy többször bebújik az anya ágyába. Át kell segíteni ezen az időszakon, a biztonság érzése az elsődleges. Hiszem, hogy ez az időszak könnyen átvészelhető, ha erős alapokon nyugszik az anya-gyermek kapcsolat.

- 10-13 éves gyermek, lassan serdül, ami a gyerekkort zárja le. Számukra az élettől való félelem egyenlő a halállal. A halállal egyenértékű félelmet élnek át azzal, hogy a külvilág sok elvárást zúdít rájuk, szexuálisan érnek, mindez bizonytalanságot ébreszt bennük.

A szülő feladata a gyászfolyamatban

Beszélni kell a halálról az első pillanattól kezdve. Tudatosítani kell benne, hogy a szeretett személyt soha többet nem fogja látni. Ez kegyetlennek tűnhet, mégis azt szolgálja, hogy érzelmileg el tudjon szakadni a hirtelen eltűnt személytől. Ezzel ellentétben, ha ködösít a szülő, akkor a gyermek újabb csalódást fog megélni, nem indul el a gyászfolyamat. Ahogyan a felnőttnél, úgy a gyereknél is megrekedhet a gyász feldolgozásának a folyamata. A gyermek rákérdezhet saját magára is, ha arról beszél a szülő, hogy egyszer véget ér mindenkinek az élete. Ilyenkor nyugodtan legyünk őszinték: „neked is véget fog érni, de ez olyan messze, messze van, hogy bele se tudunk gondolni”. Ha a gyerek a halálról való beszélgetés alatt vagy után megrendül, ne ijedjen meg a szülő. Hagyja beszélni gyermekét a halálról, engedje kifejteni, hogy ő maga mit gondol a gyászról. Hiba, ha a gyermek sírását csitítgatjuk, leintjük. Az érzelmek megélése az ő gyászmunkájának is a része. A temetőbe a gyermek is elmehet, ha sokáig távol akarják tartani, akkor a kisgyerek a saját fantáziájába fog bújni, így belül torz, félelmetes kép fog élni. A család megéli a szomorúságot, ezért a gyerek is. Nem kell feltétlenül elmondani, hogy az elhunyt teste ott van, azt viszont igen, hogy itt emlékeznek a szeretett személyre. Vigyenek együtt virágot, a gyermek vegyen részt a rituáléban.

Az esetek többségében, amikor a szülő fél a haláltól, gyermekét megpróbálja megóvni a vélt traumától. Pszichológusként úgy gondolom, hogy a szülő azt a mintát adja át gyermekének, amit ő maga kapott gyermekkorában. Ha a gyermek a halállal kapcsolatos szorongását nem tudja feldolgozni, akkor később ösztönösen saját gyermekét is távol akarja tartani a halál fogalmától, hiszen benne is mindez megoldatlan szorongást idéz elő.

Makai Gábor - klinikai szakpszichológus

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!