Higyj magadban, de olyan erősen, hogy soha senki ne tudjon megingatni a hitedben

Lehetsz vékony, vagy mutathat épp többet a mérleg. Küzdhetsz legbelül számtalan megoldatlan feladattal, sőt, az is rendben van, ha a fáradtságtól már megint a száraz sampon győz a reggeli kapkodásban.

Ezek mindegyike egyáltalán nem fontos. Persze, tudom én - jobban áll az a ruha a lapos hason, és egy előnyös smink is sokat tud dobni a megjelenésünkön. De soha, egy percig nem engedheted meg hogy ezek alapján értékeljen valaki. Önmagadnak pedig vègképp nem!

Az értékeid nem holmi drogériás - hiperszuper bronzosító tubusában rejlenek. Azok ott vannak benned! A lelkedben! Ahogy a szemeid csillogása sem a legdrágább szempillaspirál miatt fogja vonzani mások tekintetét.

Higyj magadban, de olyan erősen, hogy soha senki ne tudjon megingatni a hitedben - KERESD A NŐT - Fesztelen mindennapok - hinni önmagadban, önbizalom, önhit, önszeretet,

Lesznek az életedben olyanok, akik feladják majd a leckét, sőt akár olyan is, aki képes lesz elhitetni veled, hogy kevésbé vagy értékes! De az igazság az, hogy TÉVEDNEK!

Szerethető vagy, úgy, ahogy vagy!

Néha nap a komplexusaid hangosabbak lesznek az önbizalmadnál. Ezek a napok viszont csak figyelmeztetni szeretnének, hogy ott és akkor rossz helyen vagy!

Hidd el, hogy mindenki küzd, csendben, valamivel! Néha mindenki elveszti önmagát, és van, hogy olykor extra energiabefektetést igényel a téglákat apránként pakolgatni az önbizalom falára. Az is lehet, hogy jön valaki, és egy pillanat alatt lerombolja az évek óta dédelgetett építményedet! De akkor sem szabad feladnod!

Ezeket a harcokat csak Te tudod megvívni, mélyen, belül! Ezek azok a küldetések, amelyek elengedhetetlenek az életben ahhoz, hogy a későbbiekben SOHA, SENKI ne vehesse el az önértékelésed...hogy az önbizalmad fala biztos és megdönthetetlen alapokra épüljön!

Mert az önmagunkba erejébe vetett hit a legjobb smink, a legcsinosabb ruha és a LEGNAGYOBB ERŐ!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!