Mint egy kisgyerek mikor megígérnek neki valamit és csak várja. A bizalma őszinte, meg sem fordul a fejében az, ami végül bekövetkezik.

Az, hogy az ígéret beváltása már elmarad. Ott áll, összetörten, tehetetlenül és az őszinte bizalma darabokra törik, helyébe kétkedés lép. Nem csak most, hanem a jövőben minden ígérettel szemben.

Pontosan így érzem magam. Tehetetlenül. Már bármit is teszek, a tényeken mit sem változtat. Kiabálhatok, sírhatok, könyöröghetek, eltűnhetek, kitörölhetlek a jövőmből akár most azonnal, semmin sem változtat a pillanatnyi helyzetemen. Ami megtörtént az megtörtént.

Belevezettél egy álomvilágba, mely annyira rám volt szabva, hogy nem is gondolkodtam el a valóságosságának valószínűségében. Tény és való, hogy buta voltam. Így utólag mondám csak ezt, hogy buta. Közben nem éreztem magam butának, mert nem fordult meg a fejemben, hogy gonosz vagy.

Tudod rengetegszer próbáltam beleélni magam a helyzetedbe. Próbáltam válaszokat keresni a sok „Miért?” kérdésre. Fejtegettem a történteket és még fel is akartalak oldozni, hogy enyhüljön a haragom, de ez nem megy. Így hát a haragom sem enyhült.

Gonosznak kell lenni ahhoz, hogy átverjek egy embert. Ennek a szintjeibe mélyedve sok lépcsőfok bújik meg, de az már mit sem számít. Most nemes egyszerűséggel nagyon utállak. Te magad hulltál darabokra előttem, ha előbb tudom, hogy a gerinced valamelyik evolúciós fázisban hagytad, messziről kerülöm el a masszát amiből állsz.

Ezt nagy valószínűséggel mindenki átéli legalább egyszer. Ez éltet, hisz ha más túlélte, akkor túlélhető és én is túl fogom. Biztos meg voltak a magad okai rá, persze hogy meg voltak. Okokat baromi gyorsan találunk. Akár mondvacsináltak akár nem, azoknak a megosztása a minimum, ami ilyen helyzetben jár én úgy érzem.

A csend és a tudatlanság nagyon zord társak ebben a lelkiállapotban. De ezerszer is őket választom jó időre, mint egyszer téged újra.

• hazugság lélekhangok párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!