Megbántott. Megbántódtál. Dühös vagy. Aztán ellenséges. Hibást keresel. Olyan válaszokra találsz, amitől csak még mérgesebb leszel. Olyan válaszokhoz és olyan emberekhez jutsz, akik pár év múlva, vagy hetek múlva már jelentéktelenek lesznek. Amikor elmúlnak azok az érzések, amiket nem a szíved táplál, mindent máshogy látsz. Mintha egy rossz álomból ébredtél volna.

Addigra viszont lehet, hogy már huszonhatszor megcsináltad a bajt. Olyanokat mondtál, vagy tettél, amit megbántál. A lelkifurdalás után áthárítottad a felelősséget- hiszen te a sértett vagy, bármit megengedhetsz magadnak fájdalmadban (mint a beteg gyerek, akinek jár a csoki az állapota miatt). Szégyenedben pedig visszahúzódsz és végül lelépsz. Akár évekre.

Amikor kitisztul a fejed, minden világossá válik. Megbocsátasz magadnak. Megérted őt is. Hirtelen a fontossági sorrend is helyre kerül: szeretni őt fontosabb, jobb és tartalmasabb volt, mint haragudni rá. Végül megbocsátasz.

De mi történik ezután? Megkeresed? Ugye, mennyivel könnyebb felvenni a kapcsolatot Ego nélkül? Milyen érdekes, hogy most, hogy nem taszítod, milyen könnyen eléred telefonon? Milyen jó a hangulat, igaz? Mennyire jól jött volna ez a hangnem akkor, amikor kirobbant a káosz?

Ha valahol szeretet van, ott bármekkora legyen a lecke (bármi történt és bárhogy nevezted), megbocsátás lesz. A kérdés csak, hogy elég fontos-e számodra a másik és a vele töltött idő annyira, hogy ne vesztegess erre éveket?

Dr. Váradi Éva, coach

Facebook

• elengedés megbocsátani megbocsátás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!