Ha egy nőnek fontos a férje
A házasságok minősége és kimenetele mindig megmagyarázható. Azt hiszem a legtöbbször azért nem látjuk a “végeredmény” okát, mert elveszünk a részletekben, vagy (ha a lelkünk mélyére tekintünk tudjuk), mert igazából nem is érdekel minket az egész történet. Röviden összefoglalva: minden házasságban elkövetett hibánk rögtön egyértelmű válna és átlátható lenne, ha az egészséges józan eszünket használnánk.
Egy ismerősöm mesélte nemrég a fia családjának történetét: "A fiam nemrég vált el. A feleségével közel tíz éve házasodtak össze, született egy unokám is. A házasságuk alatt a fiam külföldön vállalt munkát, hogy megfelelő megélhetést biztosítson a családja számára. Kérte, mi több könyörgött a feleségének, hogy tartson vele, de az nem akart vele menni. Nem értettük a döntését, mert jobban élt volna, új embereket ismer meg, új életszemlélettel találkozik, ráadásul ki ne élne szívesen Párizsban? Nos, ő azon személyek egyike volt… Évente háromszor látogatott haza a fiam, a felesége évente kétszer vette a fáradságot, hogy utána menjen és találkozzon vele. Inkább itthon maradt. Itt él a családja, és a barátai – hivatkozott a döntése okára. Teltek az évek, a fiamnak lett egy másik párkapcsolata, és született egy másik gyereke is. A felesége kígyót-békát kiabált rá, hogy volt képes megcsalni őt, másik párkapcsolatot létrehozni és családot alapítani. Persze ránk is haragszik, közbe kellett volna lépnünk – mondja, ki kellett volna állnunk mellette és a közös gyerekük mellett. Milyen nagyszülők vagyunk? – vágja a fejünkhöz. És milyen szülők, hogy hagytuk a gyerekünket ilyen jellemtelenül élni, én meg csak hallgatok és egy szót sem szólok, mert nem az én ügyem, nem az én házasságom. Persze megvan a véleményem az egészről.
Ha egy nő szereti a férjét, ha fontos neki a családja, a férjével tart, menjen az akár a Holdra. Nem hivatkozik mindenfélére, hogy miért kellemesebb, kényelmesebb számára a férjétől több száz kilométerre élni. Ha meg akarta volna tartani, veletart. Ha fontos lett volna neki ez a család, veletart. Ha szerette volna a férjét, veletart. Nem kell ehhez agysebésznek lenni, elég ha az ember a józan eszét használja. Nos, most újra költözik a fiam, de a nő, akit hamarosan elvesz feleségül, akivel évek óta együtt van, megy vele. Nem akar a férje nélkül élni, nem akar reggelente egyedül ébredni, nem akarja a fiát elválasztani az apjától, szóval fontos neki a férje."
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez