Ha egy nő nem akar gyereket

Érdekes cikket olvastam nemrég egy amerikai magazin online oldalán. Egy negyvenes nő írta le hosszasan a kálváriáját. Már húszévesen elhatározta, hogy nem szül gyereket. Élni szeretett volna, utazni, dolgozni, boldog párkapcsolatban élni aktív szexuális élettel, de gyereket vállalni nem akart.

Nem akart egy életre (vagy legalábbis húsz évre) felelősséget vállalni valaki másért, nem akart évtizedeken keresztül felsőoktatási intézményekkel harcolni azért, hogy a gyerekéből olyan ember válhasson, amilyet ő szeretne, s ne olyan tömegbábu, mint amilyet a társadalom, az oktatásügy nevelt volna belőle. Szabad, izgalmas, utazásokkal, élményekkel teli életre vágyott, s nem akarta azt úgy leélni, hogy évtizedeken keresztül hormonokkal, vagy mindenféle más eszközzel terhelje a szervezetét, csak azért, hogy önfeledt szexuális életet élhessen, szerette volna sterilizáltatni, elköttetni magát. Húszéves korában azt mondták neki az orvosok, hogy még túlságosan fiatal, meg fogja gondolni magát, nem járultak hozzá a beavatkozáshoz. Évről évre elment kérvényezni a műtétet, de ugyanaz volt a válasz: túl fiatal, még nem ad lehetőséget a törvény az általa óhajtott végleges megoldásra. Eltelt egy évtized, majd még egy ugyanezzel a rendszeres visszautasíással, míg végül negyvenévesen elvégezték a műtétet: végre elérte a kötelező korhatárt.

“Nagyszerű anya lennél” – ezt harsogták a fülembe az emberek, a barátaim, mikor arról beszéltem nekik, hogy mire készülök. Nem afelől volt kétségem, hogy jól csinálom-e, vagy rosszul, egyszerűen nem akartam csinálni. Nem akartam anya lenni, még akkor se, ha jó anya lettem volna, és akkor se, ha az anyaság óriási örömökkel jár. Egyszerűen nem. Nem erre az életformára vágytam.

Megmondom őszintén, kissé félénken kezdtem neki a kommentek olvasásának. Meglehetősen kényes ügy. Én magam, persze lehet, hogy rosszul gondolom, mivel még nincs gyerekem, és nem értem az egész dolgot (mondják, hogy csak akkor érti meg az ember, mit jelent, hogy gyereke van, ha már szült) azért éreztem kényelmetlennek a témát, mert úgy találom, hogy a gyerekszülés egyfajta nyomás is az embereken. Hogy a nők rosszallóan tekintenek azokra, akik nem szülnek, és más életformát választanak. Nos, óriási meglepetés ért! A kommentek között kizárólag pozitív véleményeket olvastam. Mindenki – függetlenül attól, hogy van gyereke, vagy nincs – teljes mértékben átérezte a cikkíró gondolatait, és nem kárhoztatta érte. Egyetértettek a nők abban, hogy a gyerekvállalás nem természetes dolog, s hogy igenis létezik másfajta örömökkel teli életforma is egy nő számára. Nyilatkozott ötvenes éveiben járó nő, hogy három felnőtt gyereke van, akik közül mindegyik megházasodott, de egyikük sem szeretne gyereket, s ő egyáltalán nem bánja, hogy nem lesz nagymama, az a fontos, hogy a gyerekei boldogok legyenek azzal az életformával, amit választottak. Más arról írt, hogy gyerekekkel foglalkozik, s rengeteg gyerek, na meg szülő szenved attól, hogy olyan gyereket hoztak a világra, akit már valójában nem akartak – elég lett volna egy gyerek is.

Nagyot változott a világ! – állapítottam meg magamban. Ma már messze nem egyértelmű és automatikus az élettervezés rendje és módja. Szabadabbak lettek a nők, már nem kell bevállalniuk olyan dolgokat, amiket nem akarnak, legyen szó gyerekről, vagy másról, nyugodtan választhatják a karriert, az utazást, a boldog szerelmes párkapcsolatot gyerek nélkül is.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!