Az élet megannyi csodát rejt minden ember számára. És a sok-sok csoda közül - amelyeket egy egész élet áll rendelkezésünkre észrevenni, megismerni, és a szívünkbe fogadni - , egy mégis elkülönül, kissé kiemelkedik, de mégis a homályban bujkál. Ez volna az igaz szerelem, és az azt körülölelő bűvkör.

A szerelem egy olyasféle út az életünkben, amelyen haladva egyre jobban megismerjük önmagunkat. A szerelemben átélt mélységek és magasságok a legjobb fokmérői annak, milyen szélsőséges érzéseket képes feldolgozni az ember.

Megismertem azt a fajta szerelmet, amelyet a legigazabb, és a legmélyebb jelzőkkel illik bemutatni. Amelyben egy úton járunk, de ez nem jelenti azt, hogy folyton kéz a kézben sétálunk évtizedeken át. Nem. Ezen az úton hol szorosan egymás kezét fogva haladunk a  jövő felé, hol egymástól méterekre sétálgatunk. És ha nincs is mindig pezsdítő boldogság ezen az úton, akkor is érezhető a szerelem jóságos érintése, és a szerelem édes íze.

Oly sok gond és teher tépázza a mai kapcsolatokat. Körbenézek az ismerősök és barátok között, és azt látom, hogy sorra mondják ki a válásokat, és haraggal válnak el a nem is olyan régen még egymást dicsőítő párok. De ennek ellenére is hiszem, hogy van olyan szerelem, amely – ha kissé szentimentálisan is hangzik, de – örökre szól. Amely szilárdan áll minden viharral szemben.

És az ilyen egekben köttetett szerelembe is csöppenhet az élet minden keserű, gonosz, ádáz, alattomos elemei közül. De az igaz szerelemben, azon a bizonyos közös úton, jöhetnek hétfejű sárkányok, és vérengző farkasok, agyafúrt nyulak, és gonosz boszorkák, mert minden erőpróbát kiáll a szívet körülfonó éltető varázs.

Persze néha az igaz szerelmek is elfáradnak. De a két ember ilyenkor is egy utat jár, csak amíg az egyik homokvárat épít, addig a másik kavicsokat dobál. De nem kerülnek ki egymás látómezejéből, karnyújtásnyira távolodnak csak el, hogy ha baj van, azon nyomban segíthessenek egymásnak. A szerelem soha nem tartozott a könnyen megoldható rejtélyek közé. A szerelemben érzelmi szálak kötege dobogtatja a két szívet. Ezek a szálak pedig újabb és újabb gubancokat kreálnak, így téve kiismerhetetlenné a legszebb és legfájdalmasabb érzést. Nem tudhatjuk előre, hogy egy-egy szerelemi út milyen hosszú. Én hiszem, hogy minden embernek van egy párja, akivel egyazon úton haladva érheti el a bódító boldogságot, azt az állapotot, amit az igaz szerelem biztonsága jelent.

• közös jövő lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!