Olyan ez az élet, mintha a fontos dolgokat valaki szándékosan törékeny dolgokból fűzte volna fel csodaszép lánccá. Mindig eltörik valami. Törik a tányér, egy kristálypohár, egy féltve őrzött váza. És megtörik a lelkesedés, szerteszét törik a remény, valaki megtöri a csendet, és egy öleléssel, érintéssel megtörik a jég közöttünk.

Egy szelíd szó megtöri a hallgatást? Egy jól irányzott mondattal betörhető a makacsság? Összetörik az álom, darabokra törik a szív. Minden törékeny. Törékenyek a fontos emberi kapcsolatok. Törékeny a szív. Törékeny a bizalom. Talán azért, hogy ne tékozoljuk el, óvatosan kezeljük, és jobban vigyázzunk rá.

Ha a bizalom eltörik, akkor minden nap bele kell néznem abba a meghasadt tükörbe, és minden nap zavaró lesz, ahogyan látom az összeragasztott darabokat. Egykor szép volt, és hibátlan, tükörfényes, csillogó, de most szedett-vedett, ütött kopott, és funkcióját vesztett, hiszen egy törött tükröt őrizgetni botorság, úgysem látom benne magam rendesen, megragasztott vázába virágot tenni sem túl okos, a víz kifolyik, csorba pohárból inni pedig egyenesen fájdalmas lehet. Miért őrizzük mégis ezeket a darabokat?

Önzők vagyunk. Ragaszkodunk akár egy tárgyhoz is, akkor is, ha többszörösen összetört és összeragasztott. Ragaszkodunk emlékekhez, dédelgetjük azt, észre sem vesszük, mennyit szépítettünk, finomítottunk rajtuk az évek során, igen, az emlékeket is saját képünkre formáljuk, úgy őrizzük őket, így könnyebb. És ragaszkodunk emberekhez is, szívketrecbe zárjuk őket, és nem vesszük észre, hogy valójában ők tartanak minket ridegen, kenyéren és vízen, meg az apró szerelemmorzsákon, amiket időnként felcsipegetünk a szutykos földről.  Százszor összepakoltak már, és ennyiszer figyelték, mikor nyílik legalább résnyire a szívketrec ajtaja, mikor menekülhetnek végre, és indulhatnak szívtipró útjaikra.

Ha a bizalom eltörik, akkor vége a dédelgető, csókolgató, a másik hibáira folyton mentséget találó szerelmes látásmódnak. Akkor a látomás eloszlik, és vége az álarcosbálnak, lehullnak a jelmezek. Velünk is pontosan így történt mindez. Amikor már nem a szívemmel láttalak, akkor megláttam az önzőséget, a hazugságot, a taktikázást, a férfierőd helyett az erőt fitogtató erőszakot. És amikor már nem a szívemmel láttalak, akkor távolodni kezdtem. Néztem, és végre láttam, a meghasadt, ezerszer is megragasztott tükörben megpillantottam egy erejét, tartását, méltóságát vesztett férfit.

• bizalom hűtlenség párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!