Gyermekünk, mint tükörképünk

„Egyetlen anya vagy apa sem képes nagyobb szeretettel viseltetni gyermeke iránt, mint ahogyan saját magával teszi.”

A legfontosabb, amit meg kell értenünk, hogy a gyermekeink pontosan úgy éreznek, működnek, ahogy mi magunk. NINCS KÜLÖNBSÉG! „A gyermek nem az életre készül, a gyermek él.” Ahhoz, hogy megértsük gyermekeinket, meg kell értenünk önmagunkat. Meg kell ismerni saját működési mechanizmusunkat, vágyainkat, sérelmeinket, félelmeinket, örömeinket. Kérdés az, meg akarjuk-e érteni a gyerekeket? Vagy csak kontrollálni, irányítani, utasítani akarjuk? Azt, hogy megfeleljen az elvárásoknak, a mozgásfejlődése legyen átlagon felüli, hamar és tisztán beszéljen. Szobatisztaság? – egyértelmű! Viselkedjen úgy, mint egy kisangyal, tanuljon jól, pakoljon el maga után, ne feleseljen. És ha mégis? Ha valami olyat tesz, ami nekünk nem tetszik? Mit teszünk ilyenkor? Érezzük a gyomrunkban, az agyunkban, hogy valami elindul… elborít menthetetlenül, feltartóztathatatlanul és akkor: ordítunk, megsértődünk, ütünk, csapkodunk, elhallgatunk, megijedünk, fenyegetőzünk. Ki így. Ki úgy.

Aztán a cselekvés után jön a pillanatnyi megkönnyebbülés, enyhül bennünk a feszültség majd végignézzük a rombolást, amit végeztünk. A megdöbbent arcocskát, a krokodilkönnyeket. És vagy diadalittasan élvezzük, hogy nekünk lett igazunk, vagy jön a lelkiismeret-furdalás. Mindannyian átéltük már ezt. Sokszor. Áldott az a pillanat, amikor azt mondjuk magunknak (nem a gyereknek) ELÉG! Akkor tudunk változtatni, akkor lesz módunk gyakorolni türelmet, elfogadást, elengedést.

Ha őszintén tenni akarunk gyermekünk jobblétéért, nagyon fontos megteremteni a harmóniát: Önmagunkban, a párkapcsolatunkban, otthonunkban. A gyermek lelke – mint a legfinomabb szenzor-mindent érzékel. Fejlesszük hát saját érzékelésünket – értsük meg gyermekünk jelzéseit. Ha elfogadjuk, hogy gyermekünk a tükörképünk, könnyen rádöbbenhetünk a tanulságokra. Hogyan? Csakis őszinteséggel! Elsősorban önmagunkkal kell őszintének lennünk! A gyermek a hazugságokat, elfojtásokat azonnal megmutatja. Mindig azon a módon, ami számunkra a legkellemetlenebb, legelviselhetetlenebb. Segítve bennünket, hogy itt az ideje felszínre hozni az igazságot! Amint tudatos szintre kerül a rejtett ok, a probléma azonnal megszűnik! Kapcsolataink a legnagyobb tanítóink! Törekedjünk arra, hogy őszinte viszonyban legyünk önmagunkkal, társunkkal, gyermekeinkkel. Tudjuk egyértelműen kinyilvánítani szándékunkat, ismerjük be, ha tévedtünk, mutassunk bátran érzelmeket! Ha szeretnénk, hogy gyermekünk felnőttként is örömmel jöjjön majd haza, most kell őt megérteni!

Olyan tiszta, őszinte viszonyt ápolni, ahol érzi, hogy fontos. Bátran hibázhat, a szülőkhöz mindig bizalommal fordulhat, ahol nem kell félni, szorongani, bármit kérdezhet, bármi történhet – a szüleire mindig számíthat!

Lampert Mariann

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!