Elvesztetted. Végleg elvesztetted őt. A nőt, aki átúszta volna érted, ha kell az óceánt is. Aki hegyeket mozgatott volna meg csak, hogy boldoggá tegyen téged, akinek a mindent jelentetted.

Eltoltad magadtól azt az embert, aki bármit megtett volna érted, hogy veled lehessen. Soha nem kért semmit, kivéve csak annyit, hogy biztosítsd róla, tényleg szereted őt, és, hogy megmutasd neki, te is vele képzeled el a közös jövőtöket. Sajnos, elcseszted. Nem tudtad ezt biztosítani neki, Ő pedig hatalmas nagy szívfájdalommal, de elment.

Nem érdekelte soha, hogy gazdag vagy-e, hogy luxusautóval mész-e érte a randevúra, ő csak téged akart. Ő csak neked akarta adni magát, hogy szeresd. Az sem zavarta, hogy rengeteg hibád volt, elfogadta, mert tudta ő sem tökéletes, és neki is voltak hibái.

Hónapok töltöttél együtt vele, annak tudatában, azt bizonygatva saját magadnak, hogy ő akart téged, ő választott téged, senki nem kényszerítette, bár a barátai óvták tőled. De ő csak ment a maga feje után, mert csak annyit szeretett volna, hogy visszakapja azt a mennyiségű szeretetet, gondoskodást, törődést, amit ő adott neked. Mindössze annyit kellett volna tenned, hogy picit odafigyelsz rá, mit is szeretne igazából. Neki nem volt szüksége gyémántokra, rózsákra, gyertyafényes vacsorákra, drága ajándékokra, vagy utazásra. Ő egy egyszerű lány volt, hatalmas szívvel, akinek egyetlen vágya volt csak, hogy szeresd, és tiszteld. De te kihasználtad. Csúnyán átverted.

Szeretted azt a tényt, hogy nem kellett erőfeszítéseket tenned, szeretted azt a tényt, hogy napról napra ott volt neked, és ő csak téged akart, téged választott. Csak annyit kellett tenned, hogy ugyanúgy nézzél rá olykor, ahogy ő nézett rád. Kényelmes lettél, és ez volt a te végzetes hibád. Úgy döntöttél, hogy megtartod a szíved köré épített falakat, és miatta sem bontottad le, így szívedbe sem tudott helyet csinálni magának, nem engedted be. Ő odaadta neked a kulcsot a szívéhez, de te úgy döntöttél, hogy elveszed, de cserébe nem adsz neki semmit… Szeretted azt a tényt, hogy ő maradt, még akkor is, ha azt mondtad neki, hogy menjen el. Szeretted, hogy megmutatkozhatsz vele, ha akarsz a barátaid előtt, hogy mutogathatod őt nekik, milyen édes, és gyönyörű, és, hogy ő a „tiéd”…Te jobban szeretted ezt, mint őt… Ő pedig soha egy rossz szót nem szólt, ha előtérbe helyeztél bármit, vagy bárkit rajta kívül.

Az igazság az, hogy féltél. Túlságosan féltél, hogy beengedd őt a szívedbe. Talán az volt az oka, hogy könnyen sebezhetőnek érezted magad, egy korábbi sérelem miatt, ami nagyon fájt neked. Azonban annak ellenére, hogy ő megmutatta neked időről időre, újra, és újra, hogy más, mint az eddigi barátnőid, de te mégis úgy gondoltad, hogy beskatulyázod őt is ugyanabba a csoportba, mint a múltbéli nőket az eddigi életed során.

• elveszíteni valakit érzések viszonzatlan szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!