Függőségeink hálójában

Ha teljesen őszinték szeretnénk lenni magunkkal, akkor jól tudjuk, hogy mindannyian súlyos függőség(ek)ben szenvedünk. Ja, hogy te nem dohányzol és csak nagy ritkán fogyasztasz alkoholt? Akkor te minden bizonnyal másfajta függőségben szenvedsz. Függsz a családodtól, a párodtól, a gyerekeidtől, a szerelemtől, a túlbuzgó vallásosságtól.. és még hosszan sorolhatnám. A szörnyű valóság, hogy 2021-ben hazánkban nincsen függőségektől mentes ember. No de lássuk, te mely csoportba tartozol!

1. Illegális fanatisták

Illegális fanatistának nevezném azokat, akik abban lelik örömüket, ha szembe mehetnek a törvénnyel. Drága élvezeti cikkekkel úszkálnak a mámorban, miközben elfelejtik, mi a dolguk a világban. Hiszen megérdemlik, hogy egy fárasztó nap után egy „cigi” társaságában ellazuljanak a teraszon, vagy egy buliban uralják a ritmust. Mert ugyebár ők nem függők, bármikor abbahagyhatják, ha akarják. Újabb és újabb adrenalin fröccs a friss anyag beszerzése. Még ha meg is vannak a biztonságos kapcsolatok, folyamatosan kockáztatnak, és ez csak még többet tesz az élményhez. Könnyen felismerhetőek, mert mindig tagadnak és indokolnak. Szélsőséges gondolataik miatt kevés igaz barátjuk van, és akik vannak, azok csak tovább rontanak a helyzeten. Van-e kiút? Végérvényesen talán sohasem. Aki egyszer megengedi magának azt a luxust, hogy elhiggye, nem tesz kárt a szervezetében és csak a magyar törvények ilyen véresek a drogfogyasztással szemben, annak időről-időre meglesznek a magyarázatai kicsapongó életére.

Függőségeink hálójában - STYLENEWS - - addikció, alkohol, függőség, szerelem, típusok,

2. Dohányzó bohémok

A dohányárusítás a legnagyobb üzlet a világon. A szigorodó törvények ellenére rengetegen dohányoznak, és bármeddig emelik az árát, valahogy mindig van pénz cigire. Elég, ha körbenézel egy forgalmas téren. Az alsóbb társadalmi réteghez tartozók dohányoznak a legtöbbet. De persze ott vannak a trendi fiatalok a romkocsmákban és a kiülős helyeken. Dohányoznak, hiszen az sikkes. Egy multi cég bejárata előtt elhaladva sok-sok öltönyös fújja a füstöt, általában drágább cigarettákat pöfékelnek. Ilyenkor a cigi státuszszimbólum lesz. Ez a kis bűzlő rudacska korra, nemre és pénztárcára való tekintet nélkül száguld végig társadalmunkon és habár pozitív tulajdonságai híján lehetne vitatkozni vele, de beszüntetni teljességgel lehetetlen. Pótcselekvés, beszélgetésindító, feszültségoldó, szexi, menő, vagány és művészi. Márpedig ennyi indokkal, hogy lehetne versenyezni?

3. Alkohollal búfelejtők

Magyarország élen jár az alkoholizmusban. Statisztikai adatok igazolják, hogy itthon az alkoholisták száma ma 800 ezer és 1 millió közé tehető, és ez a szám folyamatosan emelkedik. De valóban csak azt az embert nevezzük alkoholistának, aki minden nap megissza a magáét, mert képtelen feldolgozni valamely lelki traumát, családi problémát, megélhetési gondot vagy a keserves gyermekkorát? Nem szabad megfeledkezni a rendszeresen, nagy mennyiségben alkoholt fogyasztók táboráról sem, akik habár nem minden nap, de alkalomadtán (ez lehet heti 3-4 alkalom is!) többet isznak, mint azok, akik egy jó pálinkával kezdik a napot. Az alkohollal búfelejtők népes csoportjába elsősorban a tízen-, huszon- és harmincéves korosztályt sorolnám, akik rendszeresen ájulásig isszák magukat, ha jó a társaság, mert ilyenkor csak úgy repül az idő. Na meg ki megy bulizni józanul? Az alkoholfogyasztás magasabb foka ez, ahol az ivás egyfajta szeánszba csap át. Az esti találkozás előtt komótos bevásárlás a Tescoban, majd iszogatás az albiban, parkban. Ha elfogyott, megyünk tovább, keresünk egy „beülős helyet”, ahol kicsit drágább a fogyasztás, de legalább sok az ember, kinyílik a világ. Végül egy discoban kötünk ki, ahol már csak a szinten tartásról kell gondoskodni, hiszen baromi drága az ital. Hajnalban félrészegen haza dülöngélés, ágyba esés és másnapi vegetálás. Bizonyára mindannyian átestünk már ezen. De vajon nem a búfelejtésről szól mindez, akárcsak egy kiskocsmában faluhelyen?

4. Család kicsi kincsei

Veszélyes pályára evezünk, amikor a családunktól való függőséget tárgyaljuk. A család szent. Akkor is, ha kicsit hóbortos, vagy szétesett, és nem éppen irigylésre méltó. De ha nem lenne, mi sem léteznénk. Éppen ezért, kevés kivételtől eltekintve, mélységesen tiszteljük a szüleinket, nagyszüleinket, rokonainkat, testvéreinket. És ez így van rendjén. Azonban hol a határ, amíg a család beleszólhat az életünkbe, befolyásolhatja a döntéseinket és érzelmileg sakkban tarthat minket? Rengeteg nő van abban a helyzetben, hogy kegyetlen küzdelmeket folytatnak párjukkal, pusztán azért, hogy azok végre „leszakadjanak” a családfáról. De ez biztosan igaz fordított helyzetben is. Véleményem szerint a családunkhoz való görcsös ragaszkodást a párkapcsolati bizalmatlanság eredményezi, ami pedig valahol az önbizalomhiányból ered. A családunk úgy szeret minket, ahogy vagyunk, sosem kérték, hogy változzunk meg, és mindig ott vannak, ha szükségünk van rájuk. De a kedvesünk nem? Ki tudja. Így születnek a család kicsi kincsei.

5. Szerelem vándorai

A szerelmi függőségben szenvedőknek két alcsoportját különböztetjük meg. Vannak a párkapcsolati függőségben szenvedők, és a szenvedélybetegek. A kapcsolatfüggők, ahogyan a nevük is sugallja, azok az emberek, akik csak akkor érzik jól magukat, ha valakihez tartozhatnak, olykor minőségtől függetlenül. Odaadó társak, akik hajlandók bármit feladni egy kis szeretetért, és a meghitt otthon álomképéért. A szenvedélybetegek azok, akik ugyanúgy vágynak a visszaigazolásra és a szeretetre, mint a kapcsolatfüggők, de megelégszenek a pillanatnyi űrpótlással is. Ők bizony ágról-ágra repkednek, hódítanak és, ha megkapják, továbbmennek. Ami egészen döbbenetes, hogy egyre több lány találja magát hasonló helyzetben. És ahogy az alkoholistáknál a másnap, rájuk is szörnyű fájdalommal sújt le az ébredés, hogy esténként még mindig egyedül alszanak el. Társadalmunk rengeteg negatív jelzővel illeti a könnyűvérű egyéneket, azonban ha kicsit mögé nézünk, láthatjuk, hogy milyen hatalmas falak akadályozzák meg őket abban, hogy lelkileg is közel kerüljenek valakihez. Önámítás azt hinni, hogy nincs mit tenni ellene.

6. Hithű hitetlenek

Habár a függőségek sora végtelen lehetne, én utolsó kategóriaként a hithű hitetlenek csoportját említeném, akik valamely vallásba menekülnek a tények elől. Istenbe vetett hitük és a közösségi élet olyan menedéket nyújt számukra, amelyre a környezetük és önmaguk nem képesek. Illúziókba ringatják magukat egy szebb jövő reményében, és ez a fajta pozitív szemlélet valóban előbbre is viszi őket az életükben. Ha önmagukban nem is hisznek, hisznek valakiben, aki a világon és azontúl is mindent elérhetővé tesz, ezáltal békességben, harmóniában élnek. És hogy miért mondom, hogy hitetlenek? A legtöbb túlbuzgón vallásos ember nem hisz igazán a saját képességeiben. Ha pedig tragédia történik, amit ép ésszel képtelen feldolgozni, a Feltámadás gondolatában keresi a vigaszt. De valóban átháríthatunk-e minden felelősséget? Érdemes-e álomvilágban andalogni a valósággal való szembenézés helyett?

Azért osztottam meg veled mindezt, hogy átláss saját magad árnyékán, és képes legyél változtatni a testi-lelki egészséged érdekében. Akárcsak én; a fanatikus, bohém, szerelemfüggő, hívő, „család kicsi kincse”.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!