Az utóbbi években kiemelt figyelemmel foglalkozik a pedagógia, a pszichológia és a pszichiátria tudománya az ADHD eredetének okaival, örökletes mivoltával és a „láthatatlan”, úgynevezett környezeti tényezők feltárásával. Ha tudomásul vesszük a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar organikus gyökereit, a nevelésben, az együttélésben is könnyebben tudunk boldogulni „hiper” gyermekünkkel.

Az organikus hátteret azért szükséges szinte minden pillanatban szem előtt tartani, mert így érthetővé válik sok késztetés, magatartási furcsaság, neveletlenségnek tűnő megnyilvánulás. Kezdjük a legszembetűnőbb „mássággal”, a túlmozgással. A hiper gyerekek agykérgi aktivitása alacsony (ez az alacsony arousal szint), melynek hatására keresik az ingereket, gyakorlatilag ingerlik magukat. Ingereket pedig a legkönnyebben mozgások által tudunk biztosítani magunknak. Ezért aztán izegnek-mozognak, rohannak, birizgálnak, pörgetnek, forognak, ugrálnak… Ha elfogadjuk – márpedig el kell fogadnunk –, hogy ez szükséglet, akkor megelőzhetjük a nem kívánt mozgásokat. Mozogjunk velük eleget, adjuk meg a testüknek azt, amit az agyuk kíván. Sporttal, mozgásos játékok napirendbe iktatásával kedvezünk nekik. Kérdeznek, sokat kérdeznek. Ráadásul a választ sem mindig várják meg, úgy tűnhet, hogy nem is érdekli őket. Pedig nem minden esetben van erről szó. Diffúz figyelmük miatt hamar elsiklanak részletek, nem tudnak aprólékosak lenni, nem tudnak nagy mennyiségű információból értékesíteni számukra szükséges mennyiséget. Így a mi dolgunk, hogy ehhez alkalmazkodjunk. Rövid, egyértelmű utasításokkal, érthető, világos beszéddel, közérthető szavak használatával. Az információk másféle feldolgozásának következménye a tanulási problémák előfordulása is. Tenni vágyásuk, segítőkészségük alkalmassá teszik őket arra, hogy találjunk megfelelő feladatot számunkra, amiben bizonyíthatnak, amiben jól érzik magukat, így megelőzhetjük a sorozatos kudarcok következtében kialakuló önértékelési zavart. Nagyon szeretnének jók lenni. Nagyon szeretnének megfelelni. Mint minden más gyerek. De náluk ez másképp jelentkezik, mert a gondolataik – a koncentrációs nehézségek miatt – nem annyira letisztultak. Sokszor nem tudják előre, minek mi lesz a következménye, annak ellenére, hogy az egyik legfontosabb tényező nekik a biztonság. Ezért hajszálpontos, betartható, ésszerű szabályokra van szükség. A szabályok olyan korlátok, amik megmutatják, meddig lehet elmenni, de egyben kijelölik azt a határt is, ameddig el is mehet. Kreatívak, így hálás feladat fejlődésük szempontjából a közös alkotás, a tevékenykedtetés, annak ellenére, hogy az ezt irányító felnőttnek nincs könnyű dolga. Figyelni kell a biztonságos eszközhasználatra, a tevékenységek elemeinek sorrendjére, melyeket önállóan vajmi kevéssé tudnak megítélni, kialakítani, betartani. Az ADHD ritkán jár önmagában, számos társuló problémával, esetenként betegséggel kell szembenéznünk. Ezek között van olyan is, amely következményként lép fel, de a diagnosztizált esetek közül nagyjából 30 százalékban találunk pszichiátriai diagnózist is. Különös figyelmet kell fordítani már gyerekkorban az esetlegesen előforduló depresszióra (vagy az arra való hajlamra), a szorongásra, mert az együtt előfordulás nem megfelelő kezelés esetén romlást eredményezhet az állapotban. Ezeken túl a leglátványosabb változás, és egyben az egyik legnagyobb probléma, mely az iskolarendszert is terheli hazánkban, a serdülőkorban kiteljesedő magatartási zavar. Opponáló, deviáns, antiszociális irányt vehet a kamaszok viselkedése. Negyedik – ötödik osztálytól kezdve gyakoribbá válnak az iskolaváltások, a bukások, csavargások. Egyfajta deviáns karrier veheti kezdetét, amelyet sokkal nehezebb megállítani (sokszor lehetetlen, ezt sajnos már tapasztalatból vallom), mint megelőzni. A szélsőségesség, impulzivitás már addigra állandósulni látszik. A környezet rossz hozzáállása, látszólagos elfogadása, ami gyakran újabb és újabb korlátokat jelent, teljesíthetetlenül, rossz hatással van az érzelmi fejlődésre is. Hiszen, ha egy gyermeknek mindenben szüksége van kívülről meghatározott rendre, strukturált környezetre, iránymutatásra, miért is ne lenne szüksége ezekre érzelmi életét tekintve?! Ehelyett sok kritikával, bírálattal kerül el a serdülőkorig, már nem csak képességét veszíti el arra, hogy megváltozzon, hanem a szándékát is. Ő lesz a „mindig” gyerek, ha rosszról van szó és a „soha” gyerek, ha jó dolgokról. Vagyis: mindig ő rosszalkodik, idétlenkedik, és soha nem fogad szót, nem tanul…

Nehéz dolga van hiper gyermeket nevelő szülőnek. De szerencsére már sok civil szervezet és nevelési-oktatási intézmény foglalkozik ezzel a kórformával, így időben lehet segítségért fordulni szakemberhez. Személyre szabottan, teljes anamnézist elemezve kaphatnak támogatást. Táplálkozási szokások megváltoztatását javasolhatják esetleg, ugyanis vannak alkotóelemek a táplálékokban, amiknek szerepe lehet a viselkedés szervezésében. Kaphatnak javaslatot Omega-3 szedésére, ugyanis klinikai vizsgálatok igazolták, hogy nagymértékben javítja a figyelemkoncentrációt, a tanulási hatékonyságot és a magatartást. Lehet, hogy alternatív támogatásban lesz részük, mert a relaxálás, a zenehallgatás, a meditálás sok gyerek életminőségét javította már. Sok segítséget nyújthat szülőcsoport is, a tapasztalatok cseréje enyhülést visz a hétköznapokba. Legyen bármi is a sorsuk; türelemmel, következetességgel és szeretettel boldog gyermekből sikeres felnőttet nevelhet.

Gálfi Anikó - okleveles gyógypedagógus, pszichopedagógus

• adhd gyerek adhd szindróma figyelemhiányos gyerek figyelemhiányos hiperaktivitás figyelemhiányos zavar

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!