Futó barátságok és örök haragok születnek az össznépi társasjáték során, amelynek neve: Facebook. Az örök barátságok és a futó haragok sajnos jóval ritkábbak. Vajon miért? Talán, mert nem arra és úgy használjuk a közösségi oldalt, amire és ahogyan kellene

Mire jó?

Például arra, hogy tartsuk a kapcsolatot barátainkkal, ismerőseinkkel, akikkel személyesen objektív okokból ritkán találkozunk. Hogy rábukkanjunk rég nem látott osztálytársakra, kedves kollégákra. Hogy megosszuk másokkal, amit szépnek és jónak vagy fontosnak tartunk: képeket, cikkeket, érdekes szövegeket. Hogy egy új közösség, csoport tagja legyünk, amely netán még el is érhet egy-egy érdemleges célt, legyen az egy baráti kör megalakítása vagy akár társadalmi törekvés képviselete. Hogy értesüljünk különféle rendezvényekről, eseményekről, és mi is meg tudjunk hívni ilyenekre másokat. Hogy megismerjünk olyan embereket, akik később fontosak lesznek számunkra, és akiknek a létezéséről különben halvány lila gőzünk sem lenne. De mi elszúrjuk a nagy lehetőségeket.

Csalóka világ

Ha aktív életet élünk a Facebookon, egy idő után az a téves benyomásunk támadhat: ez (is) az igazi élet. Nem csoda, hiszen annyi ember nyüzsög itt, posztol és kommentel, nyilvánítja ki a véleményét, hogy a végén már azt képzeljük, a való világban vagyunk. Sőt, a kettő felcserélődhet a fejünkben, mármint a virtuális és a nem virtuális valóság. Emlékszem, amikor Magyarországon pár éve kitört a Facebook-láz, szemtől szembe, személyes együttlét alkalmával senki még csak meg sem említette a közösségi oldalt. Ma a beszélgetések jelentős része afelé kanyarodik, mi történt a Facebookon, ki mit írt erre meg arra, ennek meg annak. Ha egyáltalán sor kerül ilyen eszmecserére. Hiszen a napi több órás fészbukozás közepette egy idő után úgy érezzük, nincs rá szükségünk, hogy élőben találkozzunk. Minek? Hiszen a Facebookon bármikor elérjhetük egymást. Az eseménymeghívókra szintén felelőtlenül ráklikkelünk, hogy ott leszünk. Ám amikor eljön a program napja, nem emeljük fel a fenekünket a számítógép elől. Elvégre otthon kényelmesebb. Az pedig, aki meghívott minket egy koncertre, kiállításra, buliba, csalódottan koppan.

Nem lát, nem hall, nem beszél

Ezt csinálja, illetve nem csinálja a három bölcs majom. Híres filozófiai szimbólum. Mert ha nem látunk, nem hallunk és nem beszélünk, akkor a baj elkerül minket – szól az indiai buddhista tanítás. Csakhogy mi nem Indiában, hanem Európában élünk, és egészen más a kultúránk. Sőt, mint a Facebook példája mutatja, igenis sok baj érhet minket azáltal, hogy nem látjuk-halljuk egymást, csak irkálunk egymásnak. A kutatók réges-rég megállapították: a kommunikáció több mint 90 százaléka nem verbális – lényegében tehát a szemkontaktusnak, az arcjátéknak, a gesztusoknak, a hangsúlynak köszönhetjük, hogy úgy-ahogy megértjük egymást. A szavaknak, mondatoknak is van persze jelentőségük, de a fentiekhez képest elenyésző. Ha viszont kapcsolatainkat átplántáljuk a Facebookra, a kizárólag írásbeli érintkezés (szmájli-jelek, szívecskék ide vagy oda) rengeteg félreértés forrása lehet. Elég egy semleges kérdésben nem egyetérteni a legjobb barátunkkal, és máris kész az örök harag.

Avatár személyiség

A virtuális világ egyik legnagyobb, egyben talán legveszélyesebb csapdája. A való életben egy nyuszi vagyok? Itt a lehetőség, hogy előadjam az oroszlánt. Premier plán félek megmondani, amit gondolok? Most jól kiosztom a delikvenst – legfeljebb nem nézem meg, mit válaszol a kirohanásomra. Soha nem mennék bele egy vitába bizonyos témákról? Nosza, csatlakozom azokhoz, akik jól odamondogatnak valakinek, elvégre sok lúd disznót győz. S ha elragadtatom magam, és egy-két sértés is becsúszik, oda se neki. Úgysem ismerem személyesen az illetőt, belérúghatok, a dolognak nem lesz következménye. Magyarán: így lesz a Facebookon a szelídből erőszakos, a szerényből beképzelt, az önbizalom-hiányosból mini-Napóleon. Kár, hogy ennek a virtuális arcnak vajmi kevés köze van a valósághoz. Arra viszont kiválóan alkalmas, hogy az önismeret és a személyiségfejlesztés nyűgétől megkíméljen minket. Pedig a való életben az által boldogulhatunk – mert azt mégis csak ott kell.

Rados Virág      

• facebook facebook veszélyek

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!