Manapság úgy tekintünk a halálra, miszerint az baleset, betegség, bűntény vagy pedig az öregség következménye. Pedig a halál a születés következménye. Ez a világ pedig a vágyak és félelmek univerzuma, ahol a születés az élvezet, és a halál a fájdalom. Eközben jól megfigyelhető, hogy a zavarok legnagyobb okozói a vágyak és a félelmek. Fiktív dolgok, hiszen a vágy az élvezet emléke, és ennek a lenyomata, a félelem pedig a fájdalom, és a kudarc emléke. És mégis hatalmas az uralmuk felettünk.

Neked csak annyit kéne tenni, hogy nem sürgeted az életet, egyszerűen csak együtt áramolsz vele, mert a világ, az élet és te tökéletesek vagytok, csupán az attitűd hibás néha. Ezek a mások felé kimutatott hozzáállásod, a gondolkodásmódod és a nézőpontod, azonban ezeket helyre lehet hozni. Ha nem állsz ellen, becsületesen, hittel cselekedsz, és legfőképpen hagyod a lényednek, hogy élje az életet, akkor a legtöbbet tetted a helyreigazításért. Ennél többet nem tehetsz, de ennél többre nincs is szükség.

Nem kell okot találni arra, hogy önmagaddá válj, sőt nem is válhatsz önmagaddá valakiért vagy valamiféle ok miatt. Te akkor is önmagad vagy, az ok nélküli ok. Mindig is az voltál, csak ezt néha elfelejted, elhiszed, amit mondanak és valóságtartalommal ruházod fel az olyan mondásokat, mint „Elvesztettem önmagam, magamra kell találjak". Hogy tudnád elveszíteni, ami te vagy?

Az iskolában, a könyvekből, a tanítóktól megszerzett ismeretek ugyan lépéselőnyt hozhatnak kezdetben, de mihamarabb fel kell adni ezeket a közvetlen és személyes tapasztalat megélése érdekében. Amilyen mértékben figyelmed az élvezeten van, olyan mértékben fogsz félni a fájdalomtól. Ha félsz tőle, akkor pedig még többet kapsz belőle, ugyanis ha valamitől tartasz, akkor harcolsz ellene. Ezzel a figyelmed teremtő erején keresztül energiát adsz neki, és még jobban erősödni fog. Ezért ne azt keresd, amid nincs, fedezd fel azt, amid van, amit nem vesztettél el soha. Magadat.

• félelmek férfiszemmel férfiszempont vágyak

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!