Minden találkozás megváltoztatja az életedet. Vegyünk egy egyszerű példát. Kisgyerek vagy, és egy barátod elhív suli után focizni, és te elmész. Ez egy nagyon aprónak tűnő dolog, ami befolyásolta a sorsod alakulását. De befolyásolta. A későbbi életed szempontjából talán már jelentéktelen ez a találkozás, mert a fiú nemsokára elköltözik a városból, és ti soha többé nem beszéltek.

Ha ez a találkozás azonban nem történik meg, elképzelhető, hogy akkor egyedül indulsz haza, és a buszon beszélgetésbe elegyedsz egy lánnyal, akivel egymásba szerettek, és boldogságban élitek le az életeteket. Vagy egyedül hazamész, tanulás közben elalszol és a kazán meghibásodása miatt szén-monoxid-mérgezésben meghalsz. Elnézést kérek a morbid példáért, de szándékosan hoztam ennyire szélsőségeset, és kizárólag azért, hogy lássuk, mennyi út lehetett volna még ahhoz képest, ami odajuttatott, ahol most vagy. Úgyhogy becsüld meg a találkozásaidat, még akkor is, ha az abban a pillanatban nem tűnik egy téged támogató és segítő találkozásnak.

Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy az élethelyzetek, a lehetőségek, az emberek túl korán, vagy túl későn érkeznek az életünkbe, pedig azok mindig időben érkeznek. Inkább mondd azt: „Ha korábban találkoztunk volna, akkor saját magam korlátai miatt nem tudtalak volna komolyan venni és megbecsülni. Ezért te sem vettél volna komolyan, és te sem becsültél volna meg. Jó, hogy most találkoztunk."

Az élet természetesen csak lehetőségeket kínál. A te személyes szabadságod abban áll, hogy elfogadod-e, és élsz-e a választással. Egyet viszont ne tegyél. Ne fogd rá arra, hogy nem állsz készen, vagy pillanatnyilag a szűkös időd nem engedi. Mert te magad nem akarod, hogy készen állj rá, és soha nem az idő nem engedi. 

A japán nyelvben az „elfoglalt" jelentéstartalommal bíró karakter az „elveszíteni" és a „szív" szimbólumait foglalja magában. Sosem azért nem érünk rá foglalkozni egymással, mert szűkös az időnk. Kizárólag azért nem érünk rá, mert nincs hely a szívünkben, hiszen az idő bármit megenged. Azt teszel az időddel, amit akarsz. Nem ő rendelkezik veled, és nem neki van uralma feletted. Te rendelkezel vele, és neked van uralmad őfelette. Nem attól leszel túl a múlton, ha folyamatosan beszélsz róla. Ellenkezőleg. Így a figyelmed teremtő erejével csupán a jelenben tartod, és élteted mindazt, amitől már legszívesebben szabadulnál.

A múlttal való szembenézés, a múlton való elmélkedés, és a múlt  elemzése helyett csupán elfogadni kéne a múltat. A tényszerű ránézésen, és a konzekvenciák levonásán túl az egyedüli feladatunk ezzel kapcsolatban az, hogy elengedjük. Pontosabban nem marasztaljuk, csupán hagyjuk, hogy menjen. Azt mondják, hogy a múlt megszépíti az emlékeket. Talán így is van. Milyen szépeknek és sorsfordítóknak tűnnek életünk egyes történései és élményei, miközben annak idején minden kitüntetett figyelem, hála, és megbecsülés nélkül éltük meg őket. És talán így is engedtük el a kezüket, elfelejtve azt, hogy a lélek tiszta állapotában szereti és megbecsüli a lelket, a szellem a szellemet, a test a testet.

Ha te magad boldog vagy, akkor az összes kapcsolatod boldog kapcsolat. Olyan persze lehet, hogy valaki nem akar boldog kapcsolatban lenni veled, de azzal miért lennél kapcsolatban?

A választás lehetősége mindig fennáll. Ez itt is igaz, de csak addig a pillanatig, amíg az elme nem azonosul az egyik választással. Amikor a boldogtalansággal azonosul, akkor a kapcsolódás melegségét lassan felváltja a kapcsolat langyossága, aztán a kiüresedés hideg félelme. Miért? Mert nincs időnk egymást valóban tisztelni és szeretni. Nem a szavak szintjén nincs, és nem is az ajándékok hiányoznak. A tisztelet hiányzik és a szeretet.

• férfiszemmel férfiszempont kapcsolatok találkozások

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!