Életünk egy fonalgombolyag, ami néha piros szállal fonódik, néha zölddel. Részeket kivágni ugyan nem tudunk belőle, sőt átszínezni sem áll módunkban azt, ami már benne van a gombolyagban, viszont a folytatás színe a mi tudatos, és tudat alatti elgondolásainkat, vágyainkat és cselekedeteinket fogja tükrözni.

Ép ésszel persze azt felfogjuk, hogy nem tudunk elkezdeni egy új fejezetet életünk könyvében, amíg az előzőt olvassuk, illetve azt is értjük, hogy tovább haladhatunk ugyan, de akkor vállalnunk kell a zavarodottság következményeit. A kérdés csak az, hogyan legyen a figyelmem a következő fejezeten, miként legyek a jelenben, miközben még az én figyelmemet az előző köti le?

A megélt sikereket és kellemes pillanatokat időnként, vagy sűrűn a rossz élmények árnyékolják. Ez lehet kudarc, szakítás, vagy egy szerettünk elvesztése. Ilyenkor persze megtalál minket a jótanács: ENGEDD EL!

Már csak egy kérdés marad, hogyan?

Először is, az elengedés nem egyenlő az elfelejtéssel. Amikor megfigyeled a gyereket játék közben, egészen addig önfeledt örömöt látsz rajta, amíg nem azonosítja magát a játékkal - a nyeréssel vagy a vesztéssel. Ha bármelyik szerepbe beleragad, elveszett.

Felnőttként gyakrabban azonosulunk helyzetekkel, és ragasztunk magunkra felcímkézett szerepköröket, amitől aztán nehezen tudunk szabadulni. Ilyen például a megcsalt, elárult és magára hagyott férj- vagy feleségmatrica. Sok helyen kapható, olcsó, jól tapad, és többnyire együttérzést vált ki a környezetből. Ha már azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy a párunkat vagy házastársunkat valami nagy történelmi ügyért vesztettünk el, mert ő nemes egyszerűséggel lelépett a főnökkel vagy a titkárnővel, még mindig beszerezhetünk magunknak egy "megcsalt és elhagyott" matricát.

Mi több, nem csak a fájó történésekbe lehet leragadni. Az ifjú pár már akkor elveszíti a mindenkori jelennel való kapcsolatot, amikor a nászéjszakán verejtékezve egymás szemébe néznek, és elhatározzák, hogy ennek az éjjelnek az emlékét mindennap felelevenítik. Valószínűleg jobban járnának, ha azt határoznák el, hogy minden közösen eltöltött időből kiveszik az örömöt, a boldogságot és a pillanat varázsát.

Ahhoz, hogy megkaphasd a mai napot, el kell engedned a tegnapot. Meg kell halnod, hogy újra megszüless. Amikor elenged a múltat, az a halál. Amikor beengeded a jelent, az az újjászületés. A "megtanulni elengedni" pedig azt jelenti, hogy megtanulni élni.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• érzelmek férfiszemmel nosztalgia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!