Hiszek benne, hogy létezik igaz, feltétel nélküli szerelem, mely nem ismer határokat. Olyan szerelem, amibe nem tudnak belerondítani a szürke hétköznapok problémái, mint a pénz, féltékenység, és még sorolhatnám. Félreértés ne essék, hullámvölgyek, és a velük járó kisebb-nagyobb viták nélküli párkapcsolat nem létezik, de az igaz szerelem ezen túlmutat.

Eddigi életem során egyszer volt alkalmam átélni ezt az érzést, és ugyan bízom benne, hogy tévedek és csak a bennem élő szkepticizmus mondatja ezt velem, de félek, hogy pontosan ilyen érzelem nem igen lesz még egy.

Esetemben elég korán becsengetett a szerelem, ami talán épp ettől volt olyan igazi, hiszen mondhatni kölyökszerelem volt. Ismerjük mind azokat a romantikus filmeket, ahol a főszereplők egymás őrült szerelmei. Na igen, ez az, amit pontosan megéltünk. A Szerelmünk lapjai című film megvan? Egy az egyben olyanok voltunk, mint Noah és Allie. Ti nők, ezt biztosan értitek. Én pedig férfi létemre bevallom, hogy igaz.

Olyan vitáink voltak néha, csoda, hogy nem öltük meg egymást, ugyanakkor elmondhatatlanul szerettük egymást. Így nagyon sokáig nem is tudtunk haragudni a másikra, akármit is hibázott. Azonban az idő vasfoga sajnos mégiscsak megrágcsálta a mi kapcsolatunkat is, és az együtt töltött, több mint 4 év után sajnos elváltak útjaink. Egy kapcsolat mindig kettőn áll, ok - okozat. Aki mást mond, az hazudik. Mégis úgy gondolom, hogy aki miatt épp ezeket a sorokat fogalmazom, és ebben a pillanatban nem összebújva nézzük a Tortakirály vagy a Ha ciki, ha nem, beteg vagy című magas nívójú sorozatok egyikét, az én vagyok. Hibáztam ugyanis. 

Három év együttlét után beleestem abba a hibába, amibe olyan sokan mások. Elkényelmesedtem, hagytam veszni a mindennapi kis figyelmességeket, és biztosra vettem azt, amit koránt sem kellett volna. És itt a hiba. Természetesnek vettem, hogy mellettem van. Odáig fajult a dolog, hogy a „szakítunk-kibékülünk” kombó már a havi rutin része volt, és a végén már nem is békültünk ki, csupán átcsapott ez az egész abba a bizonyos „se veled, se nélküled” kapcsolatba (már amennyire kapcsolatnak lehetett nevezni az utolsó egy - másfél évünket). Ez idő alatt Ő többször próbált beszélni velem, hatni rám, hogy ez így nem egy fenntartható állapot, és szeretne megint úgy lenni, mint régen. Ettől persze én kicsit beszartam. Féltem, mert közben kezdett eluralkodni rajtam az a bizonyos „nem éltem még ki magamat” érzés. Tartottam attól, ha mi kibékülünk az olyan elköteleződéssel fog járni, ami mellett nem tudok úgy haverozni, bulizni. Sőt felmerült bennem a gondolat, hogy mégis csak most vagyok fiatal, jó lenne más lányokkal is megismerkedni. Így visszagondolva, csodálom is a türelmét, amit egyébként meg sem érdemeltem az utolsó időszakban.

• elengedni ellökni érzelmek férfiszemmel szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!