Tapasztalat szerint a férfiaknál masszívabbá fejlődött, de nem ettől meg nem az ő kizárólagos privilégiumuk a hamis én-tudat.

Egy francia költő szerint, néha "A nők úgy játszadoznak a szépségükkel, mint a kisfiúk a zsebkésükkel. Megsértik magukat vele." Mert hiába születik a Nő szépnek, ha visszaél az adottságaival. A Nő egy fontos döntése az életben: vagy szellemileg erős férfit választ, akire rá meri bízni magát, vagy nála gyengébbet, aki behódol neki.

Amennyiben az elsőre voksol, abban az esetben neki kell elsőként megszeretnie a Nőt önmagában, mert csak így válik vonzóvá. A második választás az egó útja. Ez egyszerűbbnek tűnik, de itt megjelenik a női nemmel való szembenállás, ott ugyanis óhatatlanul férfi jellemvonásokat is magára kell öltenie. A férfias nő pedig leginkább a férfi karikatúrája. Ezen az úton járva két dolog biztosan elkíséri. Kívülről a csodálat, belülről az egyre növekvő bizonytalanság. 

Csak egy szellemiekben megvalósult férfi emelheti fel a Nő lelkét. Amikor nem találkozik ilyennel, de lelke mélyén vágyik rá, akkor nyer teret az egója, ami a maga módján és eszközeivel pótolja a hiányt. A csillapíthatatlan vásárlási láz, az indokolatlan túlórázás, a hatalmi harc a pozícióért, a túlzásba vitt edzés, a légüres teret hivatott betölteni.

Minél magányosabb a Nő, annál több "ékszert" visel, ugyanis ha belül üresség és sötétség van, kívülről kell a csillogás és a rivaldafény. Csak a szeretett Nő szeme csillog és világít annyira, hogy le lehessen kapcsolni a külső reflektorokat.

• ego férfiszemmel férfiszemmel a nők férfiszempont nőiség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!