Abban a pillanatban, amikor feláldozod az Énedet az énképed oltárán, csapdába kerülsz.

Az énkép olyan, mint egy tudatmódosító szer, hallucinogén. Annak ellenére hogy nem valóságos, mégis gátolja a tisztánlátást, a valós érzelmek megélését, és bizony úgy akadályozza az értelem szabad áramlását is, mint ahogy a testben az érszűkület a vér áramlását. Ha nincs bennünk ellenállás, akkor minden könnyen áramlik a testünkön belül és a testünkön kívül is.

Az élet nem helyhez kötött, mindenhol jelen van, mi fókuszáljunk egy bizonyos pontra, és irányítjuk úgy, mint az autónkat a kormány forgatásával. Ha valamit meg szeretnénk élni, akkor arra rá irányítjuk a figyelmünket, és ezzel megteremtjük azt. És mi van akkor, amikor valamit nem szeretnénk megélni, sőt el akarjuk kerülni? Az elkerülés akarásával ugyanúgy ráirányítjuk a figyelmünket, és ugyanúgy megteremtjük, hiszen a mechanizmus ugyanúgy működik.

"Kezdetben volt az Ige", olvashatjuk a Bibliában. Itt a görög "logosz" szót fordították "Igének", azonban ennek van egy másik jelentése is: egy belső gondolat, amely kifejezésre jut szavakkal, vagy más kommunikációs eszközök segítségével. Jelen esetben az irányított figyelem segítségével.

És minthogy minden megnyilvánult dolog először egy képzet volt, legyen az a boldogság vagy a szenvedés képzete, mi tesszük valósággá. És mivel? Természetesen a figyelmünk teremtő erejével.

• önbecsapás stylemagazin férfiszempont

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!