Napról napra egyre nehezebb normális, stabil alapokkal rendelkező párkapcsolatot kialakítani. Hallom a barátaimtól és tapasztalom is, ahogyan egyre, csak egyre silányabb minőségű emberi kapcsolatok jönnek létre, mi pedig szorgalmasan panaszkodunk, hogy sehol a boldogság, sehol az igazi érzés.

Csakhogy miközben ezeket mantrázzuk, megfeledkezünk arról az apróságról, hogy ehhez az egész dologhoz mi is kellünk. Kellünk hozzá, hogy időt, energiát szánjunk a másikra, hogy megismerjük. Kellünk ahhoz, hogy esélyt adjunk ténylegesen valakinek a közeledésre. Kellünk ahhoz, hogy teljes szívvel és bizalommal megnyíljunk a másiknak, nem csupán bádogemberként lavírozva tengődni.

A probléma egyik forrása azonban az, hogy az évek alatt magunkba szívott csalódás sorozataink következményeként teljesen elveszítettük a bizalmunkat mások iránt. Az  ősbizalmat és a hitet abban, hogy tudna működni taktika, maszkok vagy félelmek nélkül is. Tele vagyunk kétséggel, éppen ezért félig adjuk engedjük csak bele magunkat. Félgőzzel kezdjük el a másikat felfedezni, menet közben pedig folyamatosan melegen tartjuk a többi, körülöttünk lévő, utánunk ácsingózó ellenkező neműt arra az esetre, ha ez nem jönne be. Rettegünk a magánytól. Attól, hogy egy újabb pofára esés annyira padlóra küld minket, hogy onnan már képtelenek leszünk felállni.

Ugyanakkor vágyunk arra, hogy legyen mellettünk valaki. Csakhogy ez a valaki soha nem fog tudni minket boldoggá tenni, hiszen még el sem kezdődött, de már halálra van ítélve az egész történet, pontosan a bennünk lévő falak miatt. Amit akármennyire is szeretnénk, más nem fog tudni ledönteni. Elköteleződési fóbia alakul ki. Mindig tartunk kiskapukat arra az esetre, ha úgy éreznénk, belefeledkezünk a másikba túlságosan is. Rémként tekintünk arra, aki hirtelen felindulásból megérinti a szívünket, ezért inkább belógatjuk a tóba a csalit, biztos, ami biztos így baj nem érhet minket.

Időnként, amikor éppen átadnánk magunkat a szenvedélynek, az érzéseknek, azonnal vörös riasztás kattan a fejben és kifarolunk. Gyáva módon menekülőre fogjuk és újabb random viszonnyal elütjük az egészet a fenébe. Így válunk részesévé a félig-kapcsolatosok körének, a mai „bonyolult” kapcsolati státuszban élők klubjának. Azoknak, akik képesek szeretni, mégsem engedik meg magunknak ezt a luxust, mert a félelmeik még mindig hatalmas alakot öltenek a fejük felett és a szívükben.

• érzelmek esélyek félig kapcsolat lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!