Facebook-féltékenység

Komolyan, mintha az embernek két élete lenne: egy valós és egy virtuális. Ha azonban nem vigyázunk, az utóbbi könnyedén beszippant, akár egy feketelyuk. A Facebook ma már cirka 800 millió felhasználóval rendelkezik, szóval elég bő a választék, ha az ember ismerkedni szeretne. És emellett bizony ki vagyunk téve a megfelelési vágynak, a lájkok utáni kuncsorgás kényszerének, de még esküdt ellenségünk (túl) lapos és feszes hasának is. Ha naponta az arcunkba kapjuk, még vidám szingliként is felőrölne előbb-utóbb ennyi látványorgia, így méltán vetődik fel a kérdés, hogy a párunkra milyen hatással van a kék-fehér felület. Most már bezzeg boldogak lennénk, ha szerelmünk még mindig csak a pornóoldalakra csorgatná a nyálát, nem pedig a neten megismert kedves, megértő cicababának öntené ki a lelkét. Vagy éppen az osztálytársával, kollégájával, távolabbi ismerősével kerülne intimebb viszonyba a chatnek köszönhetően. És bizony, ha otthon a drága párunk nyekereg, akkor már csak egy lépés, hogy a meghitt csevej a valóságban folytatódjon. Bár a Facebookon (egyelőre) még nem létezik „menjünk szobára” opció, az tény, hogy jelentős szerepe van a legtöbb szakításban. Nos, hogy ne csak mindig a másik nemet szidjuk, elárulom, hogy sokszor nem is szerepel gaz csábító a történetben, viszont a túlzott féltékenység felérhet 100 Angelina Jolie erejével is. Kíváncsiság és uralkodási vágy hajtja azt, aki ilyenhez folyamodik. Sokak szerint beteges dolog, és ez így igaz – de az is, hogy nem mindig alaptalan. Eldönthetetlen vita lenne, kinek van igaza. A bizalom jelenti egy kapcsolat alapkövét, de az aljas játszmákat is el lehet kerülni, ha ügyesen és kitartóan tesszük. 

 

 

Ha kicsit is benne van a nyomozgatás a véredben, könnyen megtudhatsz a párodról és némi detektívmunkával az ismerőseiről is, ezt-azt, amiből aztán gyönyörű féligazságok sülhetnek ki. Erre van egy szép görög szó: paranoia. Képes megmérgezni a legszebb kapcsolatokat is. Bármikor előfordulhat, hogy a párod belájkol egy fiút, lányt, kutyát, unikornist, bármit. Eleve jó kérdés, hogy közünk van-e hozzá. Merthogy, ha nem is tudjuk ki az, vagy miért tette, már lehet, hogy a kérdést is tolakodásnak veszi. Pont ezért érdemes megnézni, hogy egy vadiúj sportkocsit, vagy egy fürdőruhás némbert lájkolt-e be, és aszerint beállítani a hiszti-métert. De vannak azért kétes esetek is. Azért elgondolkodtató, ha mondjuk egy buli, fesztivál, nyaralás, stb. után szinte csak ellenkező nemű ismerősökkel gazdagodik. Egy még nem a világvége, de ha többször előfordul, akkor már ajánlatos elgondolkodni rajta – persze baromira bosszantó, hogy erre sem illik rákérdezni. Sokan rámennek arra is, mikor van online a másik. Ha látod, hogy fenn volt és nem ír, és ezért dührohamot kapsz, akkor átléptél egy határt. Szerintem. Ciki vagy sem, nyilván épp nem akar, vagy nem tud írni. Lehet, hogy elment a net, lassú a jel, bármi. Az ő dolga, te meg zaklatod. Ennyi. Azért az szinte mindenhol bunkóság, ha írtál, látta, de órák múlva sem reagál. Ez persze még mind-mind semmi.

 

 

 

 

Talán a legsúlyosabb, mikor már azt gondolod, kapcsolatotok felhatalmaz arra, hogy mindent, de tényleg mindent tudj a másikról. Árgus szemmel figyelni, vajon mikor felejt el kilépni, vagy mikor hagyja ott a jelszavát. Turkálni más magánéletében a saját bizonytalanságunk miatt egyszerűen beteges. Bár hallani olyan párokról, akiknél nem tabu megadni egymás jelszavát, azért ez ritka kincs. Ha magától nem akarja megadni, az sem feltétlenül azért történik, mert takargatni valója van, hanem talán mert tényleg ez az egyetlen mentsvára szegénynek. Bízhat(na) abban, hogy létezik még közöttetek a bizalom. Feltörni egy dolog. Elolvasni még egy. De belepiszkálni a másik profiljába gusztustalan. Alapszabály, hogy ne írj soha senkinek semmit! Ne tilts, ne törölj senkit. Feltűnő is lenne. És gondolj arra: sokszor tényleg lehet, hogy az fog neked keresztbe tenni, akire te féltékeny vagy. Csakhogy a szerelmed nem vele fog lelépni, hanem elmenekül egy nyugisabb kapcsolat felé. Sok galiba elkerülhető azzal, ha kinn van a kapcsolati státusz, de vajon tényleg olyan fontos ez? Elárulom: akkor is jártok/házasok vagytok, ha nincs kitéve az internetre. Ez évtizedek óta így van, és tudtommal nem is változott. Aki csábítani akar, azt meg biztosan nem fogja érdekelni. Szóval, számtalan kihívás elé állítja a párokat a Facebook. Ha jártál más hasonló cipőben, ne szégyelld, hiszen a közösségi oldalak hibája is. Meg persze a tied, ha engeded magad megfertőzni, így fontos, hogy erős légy, és tartóztasd magad. A pánikszerű csekkolással és nyomkövetéssel csak saját magadat idegesíted. Ezért bármi történik, ne pöccenj be, ne legyen azonnali válóok. A legtöbb dolgot humorral is el lehet simítani. Már ha tényleg te tévedtél – mert sajnos tényleg nem mindenki születik egyenes gerinccel. De az igaz szerelemhez nem kell Facebook, ugye?

 

Helle Robertina

 

Szólj hozzá a cikkhez