Ha nagycsaládban élsz (értsd, több testvéred van, mint 1 vagy kettő), az emberek általában úgy néznek rád, mint egy ufóra. Jönnek a „Jézusom, én még azt az egyet se viselem el”, vagy a „Van egyáltalán szabad perced így?” kezdetű mondatok, amit általában nem tudok két percben megválaszolni. Ezért jó, hogy van lehetőségem írni, így most végre ki tudom fejteni: miért imádom, hogy nagy a családom.

1. Sosem unatkozom. De tényleg, ha épp azon gondolkoznék, ugyan mit csináljak az 5 szabad percemben, valaki beront a szobámba, hogy van-e kaja/hol a hajvasalóm/hol van anya, és máris meg vannak oldva a szabadidős problémáim. (Egyébként azt soha nem tudja senki, hol a búbánatba van anya.)

2. Ami az övék – az az enyém is. Remekül működik, az adok-kapok elve nálunk, főleg, mivel nincsenek olyan hatalmas korkülönbségek közöttünk és a legtöbb dolgot könnyen lebizniszeljük egymással. Például: én sütök sütit – te kölcsönadod az új felsőd. Ilyen egyszerű.

3. Mindig van kivel megbeszélni a problémákat. Csak mivel általában mindenkire egyszerre, a vacsora közepén jön rá a szómenés, egy hatalmas, értelmetlen, kaotikus üvöltözés lesz az egészből. Sosem tudom, hogy akkor most melyikük volt az, akinek sürgősen pénzre van szüksége, és ki az, aki bejelentette: kakilnia kell. ( Általában a lehetséges variációkat le tudom szűkíteni kettő, max három opcióra.)

4. Sosem kell egyedül szomorkodnom, ha beteg vagyok. Úgyis megfertőződik mindenki, és akkor majd szomorkodhatunk együtt. Bár nemrég rájöttem, hogy ha bezárkózom a szobámba, nem érek senkihez, nem nézek senkire, akkor legalább van 12,5 % esélyem arra, hogy elkerüljem a halálos kórságot.

5. Sokan vagyunk, sokfelé megyünk hét közben, mindenkinek megvan a maga feladata, munkája. De az evés szerencsére közös érdeklődési körünk, így ha máshol nem, a konyhában csak összefutunk napközben.

6. Felelősek vagyunk egymásért. Ha egyvalakit bántottak közülünk- mindannyiunkat bántottak. Lehet, hogy néha öljük egymást (nagyon néha), de ilyenkor mindenkiben egyszerre támad fel az ösztön, hogy megvédjük a másikat. Az a hülye liba ott a szájára vette az édesanyánkat? Az oviban a Botondka azt mondta, ma nem szép a hajad? Semmi gond, rájuk küldjük a bátyádat, (aki majd gyakorol némi "ráhatást”) és soha többet nem fordul elő hasonló.

7. Az emberek úgy gondolják, a nagycsalád nagy problémát is jelent. Én sosem éreztem, hogy ha csak egy testvérem lenne, akkor bármivel is könnyebb vagy boldogabb lenne az életem. Valójában ezt az opciót el sem tudom képzelni. En örülök, hogy amikor hazajövök, mindig var itthon valaki, hogy fontosnak érezhetem magam, mert valakinek biztos mindig szüksége van a segítségemre. És ez fordítottan esetben is igaz: nekem a családom azt a biztos pontot jelenti, amibe – történjék bármi – mindig kapaszkodhatok.

• család családi élet szokások testvérek

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!