Évi nyolc perc nem elég!

Megvetően néznek a nők azokra a nőtársaikra, akik szeretőt tartanak. Könnyen ítélkezünk, félinformációk alapján vonunk le végső következtetéseket, és tartjuk magunkat rögtön felsőbbrendűnek. A szerető probléma az egyik legérzékenyebb kérdés a nők között, állapítottam meg, amikor nemrég felvetődött a téma egy társaságban.

Az egyik jelenlevő csak úgy, mellékesen elejtett néhány elismerő szót a szeretőjéről, a többiek pedig, akik feltételezésem szerint nagyszerű házasságban élnek, rögtön fújni kezdtek rá anélkül, hogy bármit tudtak volna az illető életéről. Nem kellett sokáig várniuk: hamarosan olyan részleteket tudtak meg, amikről talán nem is szívesen hallottak volna:

- Már évek óta nem élünk házaséletet a férjemmel – kezdte a szeretőt tartó asszony. - Eleinte még szóvá tettem neki, hogy ez így nem jó, de ő nem volt hajlandó foglalkozni a kérdéssel. Évi négy alkalom, összesen nyolc perc – tártam elé, ez a mi szexuális életünk. Nekem ez nem elég – hoztam a tudomására. A férjem erre azt felelte: túlságosan vérmes vagyok, nem tud velem mit kezdeni. Később, mikor újra szóba került a téma, megoldás gyanánt annyit mondott: - Na, jó, rajta ne múljon a boldogságom: tegyük be, aztán várjunk, hátha történik valami. - Hátha történik valami? – kérdeztem vissza. - Ez lenne a megoldás? Hátha történik valami? Mivel meguntam a semmin való vitatkozást és többé nem hozakodtam elő a kérdéssel, a férjem úgy döntött, őt nem érdekli az egész ügy, csináljak, amit akarok, oldjam meg a kérdést kedvem szerint. Hát megoldottam. Persze, lehet, hogy egyesek szerint az lett volna a megoldás, hogy elválok szépen a gyerekem apjától, és keresek egy másik férfit, egy jóval fiatalabbat, aki képes megfelelő módon teljesíteni az ágyban, de nem tettem. Helyette épen hagytam a családomat és szeretőt tartok. S hogy miért? Mert ez a legjobb a gyerekem számára, hiszen mégiscsak a saját apja szereti őt a legjobban és mert így a legkényelmesebb számomra is. S hogy mások számára ez megvetendő? Hát vessenek meg! Bizonyára az igazságérzetem miatt és mert jobbat érdemlek alakulhatna másképp is a dolog, de egyelőre nem látom azt a rengeteg lehetőséget, merthogy nincs. Persze idővel, ha már a gyerekem felnőtt, lehet, hogy jobban körülnézek, addig pedig pontosan annyit fogok beletenni a házasságba, amennyit a másik fél.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!