És ha a Nyugat emigrál Magyarországra?

Megfordított logika...

Egy kicsit tényleg unalmas néha, hogy odakint minden fenékig, meg a kerítés meg minden. Tényleg valahonnan a szolgaság iránti igény fogalmazódik meg. Ami ugye megvolt itthon is vagy negyven évig, és olyan kényelmesen elvolt benne, aki ezt szereti, hogy azt el sem lehet mondani. De azért vannak, futballnyelven szólva, biztató jelek. Antonia Vai, az énekesnő, aki például Svédországból jött ide, mert itt nem unalmas. Vagy mondjuk Muhari Krisztián, aki vadonatúj 25 címet viselő HP-jén olyan muzsikát nyom, amely nemzetközi ugyan, de kreatív tartalmát tekintve egyértelműen magyar. Persze, ez idealista, meg önző, meg minden, és nem fejlehajtós és megszokottan szenvedős, de mi van akkor, ha éppen ez lesz a kiút. Mert ami Pokol van itt mifelénk, az csakis bennünk van. És varázsütésre változhat, annak függvényében, hogy eléggé bátrak vagyunk-e bevonzani saját boldogságunkat.

Szpiritperminit, ahogyan Bérczes Ádám fogalmazott legújabb mértékegységéről, amelyet mindenki ért már első hallásra, akinek némi fogalma van arról, hogy mitől működik egy dal, s vele együtt a világ. Attól nagyjából lefordítva a mi kicsiny világunk megszokottan racionális nyelvezetére, hogy nem görcs van odalent a gyomorban, hanem lazulás. A fent említett kényelem a biztos görcsben élt, de legalább nem érte semmilyen váratlan dolog. De! Azért, jó leírni, hogy létezik a vonzás is, nem csupán a sóvárgás, a homályosan megfogható, menekülős feeling.

És kifejteni, meg belemagyarázni már politikai kategória lenne, amitől jobb távol maradni, egyszerűen csak örüljünk, hogy nem vagyunk unalmasak.

A többi meg majd jön magától.

Az a dolga.

Bokros László

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!