Érett személyiség kerestetik. Nem egy olyan idealizált, angyalarcú istenség, nem dicsfénnyel övezett férfialak, nem kritériumoknak görcsösen, hiánytalanul megfelelő, mindig simulékony lény. Nem olyan, aki a pozitív életszemléletet mindig, minden körülményben bólogatva, erőltetve igenli, és nem olyan, aki túlbuzogva szereti önmagát, mert így tanulta az önsegítő kurzusokon.

Az éretlen személyiség éretlen szerelemképet dédelget, olyat, amelyet kamaszkorában felállított magának. Éretlen, megrekedő, szárnyalni, repülni képtelen kapcsolatokba sodródik, laza, temporális kötelékekbe, ahonnan csak meglép, menekül, mert fogalma sincs, mi az a társszerelem.

Mindig csak egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látna, és amikor a szerelemhormon elillanni készül, a tűz lanyhulásával riadtan pislog körbe, és úgy viselkedik, mint egy gyermek, ha elmúlik a karácsony. Hol a csillogás? Hol az izgalom, a várakozás öröme? Hol van az állandó, őrjítő perzselő tűz a kapcsolatból? Kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat a szerelmi semmittevésben. Szomorúan állapítják meg, már nem működik a kémia. Az éretlen férfi így kapcsolatról, kapcsolatra vándorol, mert szerinte azok mindig kihűlnek valamiért, és elvesztik varázsukat.

Érett férfi kerestetik, aki nem egy idealizált istenséget keres bennem, hanem izgalmas, vibráló, hús és vér női lényt. Aki ismer, és ért, mert figyel, tanulmányoz, megjegyez, észleli szükségleteimet, vágyaimat, és én az övéit. Nekem nem kell ilyen-olyan felállított, hamisan csillogó eszményképekhez igazodnom, nem farigcsálja a személyiségemet a saját esztelen normái szerint, nem idealizál. Érett férfi kell, aki nem keveri össze a birtoklási vágyat a szerelemmel, nem tekint tulajdonának, nem rendelkezik az időm, a testem, az akaratom, a kívánalmaim, a bioritmusom felett. Aki nem birtokol, és nem ír elő számomra önkényesen mindhalálig betartandó életszabályokat. Nem határolja be a mozgásteremet, nem szab meg, és nem kontrollál végzetesen. Egy kontrollmániás nem is igazán tud szeretni.

Egy érett személyiség nem keveri össze a vágyat a szerelemmel. Féktelen szenvedélyre és eszeveszett szerelemfüggőségre nem lehet építeni a tartós párkapcsolat, netán a házasság biztonságos kötődésen alapuló várát. Az észveszejtő szexuális vágy könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, aki megrészegít akár a kokain, nem vagyunk beszámíthatók, ne is várja el senki, mert józan ítélőképességünket kint hagytuk a küszöbön kívül. Van, amikor hajlamosak vagyunk a testi vonzalmat összetéveszteni ennél komolyabb, mélyebb érzelmekkel. Egy éretlen személyiség az intenzív testi vágyat azonban mindig összemossa a szerelemmel, pedig ez messze van a valódi intimitástól, a mély érzelmektől. Ha lanyhul a tűz, úgy lesz egyre bizonytalanabb, és csak panaszkodik, hogy már megint nem az igazi sodródott az útjába. Nem is bírja a változást, képtelen elviselni, ha az érzelmek minősége, intenzitása változik. Pedig a társszerelemnek szüksége van emelkedésre és bukásra, meg kell élnie mélységeket és magasságokat, ahhoz, hogy viszonyítási alapot szerezzen. Egy érzelmileg éretlen személyiség számára viszont állandó tűz és hevület kell, számára a változás egy fenyegető felkiáltójel, vigyázz, vége mindennek, unalom vár, elmúltak az érzelmek.

• érett személyiség érett szerelem érzelmi érettség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!