Éppen annyira fontos önmagunknak is megbocsátani egy rossz kapcsolat után
Választások...emberi kapcsolataink vajon tényleg meghatároznának minket? Választásaink, párkapcsolataink tényleg elárulják azt, hogy kik is vagyunk valójában? És amikor egy kapcsolat, ami mérgező volt, véget ér, vajon hányadik helyre kerül a megbocsátás önmagunkkal szemben?
Mert előfordul, hogy rosszul választunk. Előfordul, hogy az, amit látni akartunk, valójában csak egy illúzió volt, a másik ember egy felmagasztalt képe. És igen, előfordul, hogy pofára esünk ezen kapcsolatok mentén.
Sok szó esik manapság a megbocsátásról és az elengedésről, de legtöbbször csak olyan nexusban, hogy hogyan bocsássunk meg másoknak. Arról már sokkal kevesebb szó esik, hogy magunknak hogyan kellene megbocsátanunk. Pedig igenis meg kell. Ugyanis meglehet, hogy olyan emberekkel voltál együtt, akik miatt úgy érezted, hogy könnyen pótolható vagy, és ez megkérdőjelezte az önszeretetedet és az értékeidet. És ezért meg kell bocsátanod magadnak, amiért hagytad, hogy így legyen.
Ne ostorozd tovább magad, hiszen mindannyian beleestünk már ebbe a hibába. Mindannyian elfelejtjük néha, hogy sokkal jobbak tehetnénk, vagy sokkal többet érdemelnénk. Mindannyian lehetőséget adunk néha azoknak az embereknek, akik talán arra nem érdemesek. Mégis megtesszük, mert valamilyen oknál fogva meg akarjuk őket tartani. Mindannyian kifogásokat keresünk azoknak az embereknek, akikben potenciált látunk, de ha elérkezel egy olyan pontra, amikor úgy érzed, hogy ez sokkal többet elvesz belőled, és már méltatlan, akkor meg kell állnod. Meg kell állnod, és elköszönnöd az illetőtől, akkor is, ha fáj.
Mert senki nem érdemli meg azt az érzést, hogy folyamatosan kevésnek érezze magát a másik által. Ahogyan azt sem, hogy egy másik személy sekély normáihoz, vagy irreális elvárásaihoz alkalmazkodjon. Senki nem érdemli meg, hogy úgy bánjanak vele, mintha valójában nem számítana. Mert te igenis számítasz. És ahhoz, hogy végre ezt elhidd, ahhoz meg kell bocsátanod saját magadnak, amiért hagytad, hogy valaki rád rakja az álarcát.
Tehát bocsáss meg magadnak minden alkalommal, amikor elszámoltad magad valakivel szemben, mert azt hitted, hogy a dolgok változhatnak.
Bocsáss meg magadnak azért, ha egy ember, aki arra nem volt érdemes, a szükségesnél tovább maradt az életedben.
Bocsáss meg magadnak, ha olyan emberekbe fektettél energiát, akik soha nem viszonozták annak töredékét sem.
Bocsáss meg magadnak, amiért elhitted valakinek a szavait, de a tetteire nem igazán figyeltél.
Mert így tanulsz és ironikusan így emlékezteted saját magadat az értékeidre. Ezek után hallod majd meg, ahogyan a belső hangod rád kiabál, valahányszor valaki nem becsül meg. És ez a belső erő jó dolog. Nagyon is jó dolog.
Tehát bocsáss meg magadnak azokért az alkalmakért, amikor rossz emberekért harcoltál. Mert ezek a tévedések vezetnek majd el oda, ahol meg tudod majd különböztetni, hogy miért és kiért érdemes igazán harcolni. És végezetül soha ne felejtsd el azt, hogy te is tökéletesen ELÉG VAGY.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez