Ember twoo-rkáló

Mire feleszméltem és regisztráltam - gondoltam, ez valami tutiság - már a facebook profilomat be is húzta, mindent tudott, ami publikus, feldobta a Twoo-n tagsággal bíró ismerőseimet, és kapacitált, hogy a teljes gmail kontaktlistám várja, hogy meghívjam őket is. Na azt már NEM, gyorsan átugrottam a lehetőséget. Körülnézve az oldalon konstatáltam, hogy én bizony egy társkeresőn vagyok, és jöttek is hihetetlen gyorsasággal a megkeresések. Ez a drága oldal még azt is eldöntötte, hogy hány éves párt keresek. Mondjuk abban nem tévedett nagyot. A Twoo szerint nyilvántartott ismerőseim közül azonnal fejbevágott az első kapcsolati ajánlat: életem szerelme volt. Tudtam, hogy rajta van egy ilyen oldalon, de hogy az összesen? Tényleg nem volnék sokkal jobb számára én ennél az emberTWOOrkálónál? Épp összeszakadó önértékelésem remek kamionosok, söröskriglivel pózoló, kitérdelt mackónadrágos, kopaszodó mesteremberek építgették borzalmas helyesírással fogalmazott képaláírásokkal: "Töbvagy mint gyönyörű", "Micsinál itt egy ilyen nő". Ekkor úgy döntöttem, hogy maradok. Hiszen 637 ismerősöm tagja, mit veszíthetek?

 

 

Korábban próbáltam már a társkeresésnek ezt a verzióját, de 1-2 hónapnál soha nem nem tovább, addigra minden toleranciám elfogyott a méltatlan megkeresések, elmebeteg, perverz levelek, vagy a "csinálj egy képet a p.nádról" jellegű felkérések okán. Kiírhattam én, hogy diplomás, értelmiségi társat keresek, írhattam bármit. Vagy nem olvasták el, vagy jött a lecseszés: "Mit képzelsz magadról, elszállt ribanc, neked már csak az az ember, akinek diplomája van?" Mosakodhattam, mint egy macska, minden voltam, csak kegyelmes asszony nem. Anyukám külön kérésére regisztráltam tavaly az elittars.hu-ra. Anyu még az a generáció, aki elhiszi, hogy amit a televízióban mondanak, az úgy is van. Látta a reklámban, hogy itt aztán igényes, diplomás társkeresők vannak. Befizettem a pénzt, megadtam a paramétereimet, aztán jöttek a soproni favágók, tatabányai karosszérialakatosok, és egy-két valóban szerencsétlen ember, aki szívesen beköltözött volna a lakásunkba, és istibizi nagyon szeretett volna cserébe'. Még mielőtt lejárt volna az online társkeresőkhöz képest elég drága előfizetési díj, már hopp, le is kapták a következő havit a bankkártyámról! Mi a fene, azonnal nekiestem a lemondásnak, de nincs se ügyfélszolgálati telefonszám, csak e-mail, és szinte lemondhatatlan feltételek. A végén az ügyvédem írt nekik levelet, hogy ha ezt a lemondást nem érvényesítik, akkor az jogi következményeket von maga után. Ez volt az első levél, amire válaszoltak.

 

 

Akkor megfogadtam, nem játszom többet ilyet. De most, hogy itt találtam magam ebben a TWOOrkálóban, inkább elszórakoztatom az érdeklődőket a tapasztalataimmal. Ha van kedved, tarts velem!

 

 

 

 

                                                                                                                                           Széki Gabriella

 

Szólj hozzá a cikkhez