Élve temettelek

Milyen nevetségesen kevés dolog marad egy emberből elválás után. Itt ülök a frissiben száradt ruhakupacon, zoknit válogatok, próbálom párosítani őket. Ezt az elfoglaltságot mindenki utálattal végzi. Pedig a zoknik nem tehetnek semmiről, Ilonka.

Azon gondolkodom, vajon mit hagytam meg utána. A múltkor kerestem a képeit, de az asszonyok hirtelen felindulásukban mindent kitörölnek. Mi már csak ilyen hevesnek maradunk meg, ezért ugyan senki ne haragudjon. Magamra vagyok mérges egyedül most is, mert az összes fotográfiát kitöröltem. Néha pedig jó volna nézni. Sovány vigasz, de legalább olykor látom, legalább csak azt tudom, hogy él. Életben van, de menekül, és menekülnék vele együtt én is, de vannak dolgok, amelyeket lehetetlen visszacsinálni.

A minap borsót szemeztem. Cselédnek való munka, - ne nevesd ki - de én szeretem csinálni. Kicsit olyan, mintha sose múlnának el azok a régi idők, amikor ott álltam nagyanyám mellett a hokedlin a konyhában, és nagy szájjártatás közepette borsót szemeztünk. Teli volt hamar a vájling, Ilonka, de hisz te még ezt a szót sem ismered. Máshol nőttél fel, a te nagyanyád bálokba járt, míg az enyém a sparheltnél lehelte a parazsat. Nem lehet az ilyen különbözőségek miatt haragudni, én is túl vagyok már az irigységen miattatok. Szerencsésebb lettem a sok szeretettel a szívemben, amit az otthoniaktól hoztam. Igazából még sajnállak is tégedet, a kandallóval fűtött csipkeszobádba anyád csak ritkán nyitott rád. Te jóuram, mennyit játszottam a fólia alatt, gyűjtöttem az eper száráról a katicabogarat, míg a nagyapám partvissal verte a havat a fóliasátor oldaláról. Képzeld, telente életben maradtak a katicák is. Ha nem felejtettük huzamosabb időre nyitva a fóliaajtót, túlélték a fagyos időket. És én ettől olyannyira boldog voltam, hogy összegyűjtöttem őket, majd befőttes üvegbe zártam, ahol persze mind megfúltak.

Ezt tettem aztán vele is, mint az édes kis katicákkal, akiket olyan nagyon szerettem. Annyira örültem neki, hogy bezártam őt is, aztán megfullasztottam a szerelmemmel. Tanuld meg, Ilonka, töményen, szabadság nélkül, veszélyes, mérges gáz még az igaz szerelem is.

Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!