Előreküldöm a szeretetem

Nehezen ismeri ki magát az ember. Hol ezt, hol azt gondoljuk magunkról, s még azok is, akik általában megfelelő önismerettel rendelkeznek, hajlamosak sokkal rosszabbnak beállítani önmagukat, mint amilyenek valójában.

Az érzések ide-oda dobálnak minket, a múlttal nehezen békél meg az ember, az elengedés pedig nehezen megy. Olyan mintha súlyos láncokkal, rajta hatalmas lakatokkal lennének hozzánk erősítve, mi pedig minden lehetséges módon próbálunk megszabadulni a fájdalmas tehertől, ha tudunk…

Előreküldöm a szeretetem - KERESD A NŐT - - elengedés, életmesék, múlt, sérelmek,

Mindannyiunk életében előfordulnak életesemények, amelyekre bármilyen okból nem szívesen gondolunk vissza. Még ha megtettünk is minden tőlünk telhetőt, furdal a lelkiismeret, hogy nem volt bennünk elég szeretet, együttérzés, vagy bármilyen más érzés, amire akkor és ott szükség lett volna. Hiába tudjuk, hogy megfelelő döntést hoztunk, ma sem cselekednénk másképp, valami mégis bánt legbelül. Ha tudnánk, visszatekernénk az időt, hogy egy kicsit még benne legyünk a pillanatban, hogy több szeretetet élhessünk meg, hogy még egyszer elmondjuk valakinek, vagy épp önmagunknak, hogy szeretetre méltóak vagyunk, s hogy minden a lehető legnagyobb rendben van.

Erős hajlamom van arra, hogy az élet nagy kijelentéseit alkalmazzam, mikor arra van szükségem, hogy megingathatatlan bizonyítékkal szolgáljak önmagam számára olyasmire, amit a hétköznapokban nem tapasztalok.

Az idő nem létezik, suttogom hát halkan magamnak, becsukom a szemem, és visszautazom életemnek abba a percébe, amely túl gyorsan elszállt, s amiért nem tudtam elég könnyet ejteni. Szeretettel, mélységes együttérzéssel, gyengédséggel borítom be a szívem, s fájdalmam fölé szivárványt emelek. Képzeletben minden létező jót odavarázsolok: ragyogó napsütést, szívből szóló nevetést, olyan ölelést, amelybe beleszakad az ember szíve az elbírhatatlan szeretettől. Mosolyogva, szikrázó szemmel elmondom, amit akkor nem lehetett, s szavaim szélnek engedem, hogy örökre megőrizze őket a végtelen.

Az idő nem létezik, suttogom magamnak újra, s előreküldöm jókívánságaimat a térben, hogy eljövendő találkozásunkat már most körbeujjongja a szeretet. S hogy tudja a szívem, hogy rögtön felismerje az elváláskor elültetett érzéseket, bármikor is találjanak azok ránk, ebben az életünkben, vagy egy másikban…

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Agatha Seymour

Közel tíz éve foglalkozom írással. Témáim határozottan elkülönülnek a divat, illetve a tudatosság és az önismeret területeire. Életmesék című rovatom létrejöttét az a gondolat inspirálta, hogy minden embernek csupán néhány évtized áll rendelkezésére ahhoz, hogy értékes tapasztalatokat szerezzen, s ezek alapján a legjobb döntéseket hozza meg a boldogsága érdekében. S bár mindannyian egyediek vagyunk, életünk során mégis ugyanazokra a kérdésekre keressük a választ. Szándékom szerint az Életmesék rovat célja az együttgondolkodás azokról a nehézségekről, életfeladatokról, amelyekkel mindannyian küzdünk. Megtisztelő számomra minden építő jellegű hozzászólás, vélemény, amely az adott témában megoldást jelenthet, vagy bárki számára hasznos lehet.