A tudatosság útján, az egyik első lépés, az ego azonosítása és a béke keresése. Az egot, a szótárban úgy definiáljuk, mint az önbecsülésünk értéke vagy önös érdekeink képviselője. Ma már előszeretettel dobálózunk az ego szóval, miközben nem értjük valódi jelentését. Gyakran használjuk ezt a szót azokra, akik el vannak szállva önmaguktól, de valójában, az ego megértése, ettől sokkal komplexebb. Érdemes lenne békét kötni vele, mert öntudatlanul működtetve, sosem lelhetünk belső nyugalomra.

Az ego mindannyiunkban ott él és döntő szerepet játszik abban, hogy segítsen megtalálni tudatos énünket. A születésünktől kezdve az ego az, aki irányítja a cselekedeteinket, elraktározza a tapasztalatinkat és ennek alapján megpróbál minket életben tartani, biztonságos döntéseket hozni. A hétköznapi életünkben hatalmas szerepe van, nem ellenség, amennyiben rendeltetésszerűen mi használjuk akkor, amikor szükséges és nem ő irányít minket tudattalanul minden helyzetben. 

Mikor nyilvánul meg?

Címkézés és ítélkezés

Eckhart Tolle mondja, hogy ha valamit címkézel, elveszed a szépség egységét. Ez azt jelenti, hogy a nevek vagy címkék azonosításával, a dolgok elveszítik az igazi lényegüket.

„Egy virágszál vagy egy madár is megmutathatja neked az Istenhez, a Forráshoz, az önmagadhoz visszavezető utat. Ha úgy nézel rá, vagy úgy tartod kezedben, hogy hagyod azt lenni, anélkül, hogy rá szót vagy mentális címkét aggatnál, egyfajta áhítatérzés és csodálat jelenik meg benned.” – Eckhart Tolle

Nagyon gyorsan megtanuljuk azonosítani, megítélni önmagunkat, másokat és mindent, amit az elménkkel értelmezni szeretnénk. Megtanuljuk, hogy csak úgy definiálhatjuk saját magunkat, hogy ha meghatározzuk kik vagyunk, például karrierünkkel vagy családi címmel, például "Orvos vagyok" vagy "Anya vagyok". Miközben ezek csak szerepek, nem önazonosok velünk. Bár különleges és fontos szerepet töltenek be ezek a címkék, valójában kik vagyunk? Önazonossá tesszük magunkat ezekkel a címkékkel és észre sem vesszük, hogy máris lekorlátoztuk végtelen, szabad lényünket. 

Amikor címkézünk, máris különválasztjuk magunkat lényünk igazi önvalójától. Ugyanez vonatkozik az anyagi javakra és tárgyakra is. Folyamatosan arra törekszünk, hogy egyre többet fordítsunk az önazonosságunkra vagy önértékelésünkre, ez is az ego munkája.

Ha a dolgokra, tárgyakra és címkékre való azonosítást el kell távolítani, az a kérdés marad - Ki vagyok én? Ki vagyok az összes címke és "cucc" nélkül?

Képzelt hierarchiák létrehozása

Jellemzően azt képzelhetjük, hogy az ego, hangos bravúrként jelenik meg egy szituációban, de valójában, az ego állapotában lenni, akkor is lehetséges, amikor egyedül vagyunk és ülünk egy sarokban. Az elménk örvényébe bármikor leránthatnak a saját gondolataink.

Az ego másként kezeli a társadalom által létrehozott hierarchiát is.

A valóság az, hogy mindannyian ugyanazok vagyunk. Függetlenül attól, hogy milyen fajba születtünk, mi a foglalkozásunk, vallásunk vagy etnikumunk. Mindannyian ugyanazok vagyunk, de az elme elkülönítésben létezik.

Az ego alá-, fölé- és mellérendelt viszonyba helyezi identitását. Összehasonlítja magát másokkal. Ebből keletkeznek bennünk a belső feszültségek, mint a kishitűség vagy az önbizalomhiány.

• éberség ego önismeret pszichológia tudatosság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!