Elalvás előtt, ébredés után

Még a mostani felgyorsult világban is van életünknek meghatározott ritmusa. Fontos, hogy tisztában legyünk vele, nem pörgethetjük állandóan a mókuskereket. Időnként meg kell állni, le kell lassítani, olykor-olykor ki kell szállni!

Érdemes kicsit szemlélődve megfigyelni, hogy is zajlik egy napunk. Ha már gyermekeink vannak, különösen fontos a jó időbeosztás, hiszen a picik ezt is ellesik tőlünk. Gyakran olvasni arról, milyen fontosak a közös étkezések egy család életében. Valóban fontos lenne gyakrabban körbe ülni az asztalt, meghitten, őszintén beszélgetve elfogyasztani az egészséges és tápláló étkeket. Nagy művészet ezt jó hangulatban rendszeresen előteremteni. A mai gyerekek ebben a kegyben szinte már csak ünnepnapokon, hétvégeken részesülnek. Van azonban két kiemelten fontos időszak minden egyes napunkban, amit elengedhetetlen lenne nyugodt tempóban, harmóniában tölteni, ezek az este és a reggel. A szülők részéről komoly önismeretet igényel, hogy felismerjék, miben kell változniuk, hogy ezek az időszakok nyugodtabbá váljanak. Késő estére a legtöbb családban hazaérkezik már apa. Alig várja, hogy átérezze az otthon melegét, kis puha karocskák öleljék a nyakát, anya pedig tálalja a finom vacsorát. A gyerekek ekkor teljesen felbolydulnak, mintha összecserélnék az estét a reggellel. Élénkek, zsibonganak, apát akarják. Úgy teljesen, igazán: hogy most szerelje össze a kisvasutat, most lovacskázzon, aztán társasozzunk is még. Miközben újabb és újabb játékok kerülnek elő, egyre nő a feszültség. Anya sorban pakolja vissza a helyükre a játékokat, apának is elege van már. Egész nap egy irodában ült, vagy épp autóban, rengeteg telefont bonyolított le, hazajön és itt ez a zsivaj. Egyszer csak elfogy a türelem, megnő a feszültség, a testvérek összevesznek, dörren egy hang. Hirtelen minden felgyorsul. Pillanatok alatt zajlik le a fürdés, fogmosás, ágyba bújás. A mai mese elmarad, mert anya apával vitatkozik a konyhában. Apa anyát teszi felelőssé a történtekért: - nem igaz, hogy nem lehetett volna, megfürdetni őket mire hazaérek! Anya magyarázkodik: - Téged vártak, ez az egy órácska, amit kapnak belőled esténként.

A gyerekek csak fekszenek csendben, jó esetben még beszűrődik a szobába az enyhülés. Hallják, ahogy apa, azt mondja anyának: - jaj, nem jó ez így ne haragudj! Annyira szeretlek Titeket, mégis itthon jön ki a feszültség. Aztán közösen ránéznek a szundikáló apróságokra, jó éjt puszit nyomnak homlokukra, csendben kiosonnak a gyerekszobából, ott hagyva a felismerés, a békülés, és a szeretet érzését. A gyerekek így megnyugodva merülhetnek el az álmok világában. Az édes álmok és a szendergés után, indul egy új nap. Most is valami zavar van. Ugyan a napocska már felkelt, a gyerekek nem vesznek róla tudomást. Este nem voltak álmosak, bezzeg most, reggel. Könyörögnek még öt percért az ágyban. Anya már jó ideje talpon, kész a reggeli, szendvicsek is elcsomagolva, a gyerekek hunyorogva, lassan, tompán érzékelik a reggelt. Ilyenkor valahogy minden összekeveredik. Bal cipő a jobb lábon, a cipőfűző elszakad, apa már morgolódik: - szedd már össze magad, fontos tárgyalásom van 8-kor! Miattad nem fogok beérni! A kapuból aztán rohanás vissza a tornacuccért. Apa már tűkön ül. A gyerek meg mosollyal az arcán mondja: - Apa, még jó hogy időben eszembe jutott!

A reggeli hangulat fontos kiindulópont mind a gyermek, mind a szülő számára. A felnőttek gyakran még délben is arra gondolnak, vajon jobb kedve lett az iskolában? Nem kellett volna olyan csúnyán leszidnom elváláskor. A gyerek ezzel a hangulattal indul neki a napnak. Van, hogy aztán napközben ennél még rosszabb lesz. Kötekedő társak, bal lábbal felkelt pedagógusok. Mennyivel könnyebb gyermekeinknek, ha ezek mellett a nehézségek mellett, megvan az otthon biztonsága. Ahány ház, annyi szokás. Tudom, vannak korán fekvő, korán kelő gyerekek is. Vannak jobban sikerült estéink, és nyugodt reggeleink is. Az itt említett példa csak egy a sok lehetséges variáció közül. Egy biztos, az esték és a reggelek hangulata mélyen beég a gyerekek tudatalattijába. Erősen befolyásolja az időhöz fűződő viszonyukat. Ezekből az élményekből alakítják saját szokásaikat, melyek egy életen át kísérik őket. Hány olyan felnőttet ismerünk, aki hadilábon áll az idővel? Állandó késők, rossz időbeosztással élők. Egy idő után a sok stressz aztán már a testünket, alvási szokásainkat sem kíméli. Gyakran a gyermekkorban leledzik a megoldás ezekre a problémákra. Legyünk hát figyelmesek, törekedjünk a napi szinten megvalósuló harmóniára az esti és a reggeli időszakban.

Lampert Mariann - Mester hipnotizőr, Coach

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!