Egy tündérmese rendel
A fiúra, aki bebizonyította, hogy van csillámporeső, ne legyek szomorú, s beállított vele a születésnapomra. Egy másikra, aki folyton elénekelte azt a dalt, amit úgy imádtam. Énekelt, ha rossz kedvem volt, s akkor is, amikor csak úgy, szépen megkértem rá. A fiúra, aki nagyon unta a happy endes filmeket, de újra és újra leült mellém, megfogta a kezem, átölelt és végignézte őket. Nem azért, mert élvezte a lányos, csöpögős és ki nem találnád, mi lesz a vége filmeket, pusztán értem. Azért, mert szerette látni azt a csillogást a szememben. Azt a tekintetet, amivel ilyenkor néztem őt.
Aztán volt olyan is.. egy időszak, amikor bármit megfőztem, de egyszerűen a rizs sosem sikerült. Folyton olyan volt, mintha tejberizs készült volna. Egy ideig viccesnek találtam, aztán meg idegesítőnek, de egy idő után az ebéd már elképzelhetetlen lett volna nélküle. Megszerette ezt a béna rizst, csak azért, hogy ne érezzem rosszul magam, amikor már ezredszerre sem sikerül normálisan. S ha véletlenül eltaláltam? Hiányolta a másikat.
Volt, aki hajnalban felült a vonatra, utazott 60 km-t csak azért, hogy reggelit hozzon, mert borzalmas éjszakám volt.
Volt, aki Máté Péterre táncolt velem fényes nappal egy park közepén.
Volt, aki a névnapi ajándékom megtalálásához feladatokat készített. Egy kreatív játékot, aminek nem a végén megtalált tárgy volt a lényege.
Volt… Rengeteg apróság. Gesztusok, tettek. Ezért várok többet tőled.
Ezért hiszek még abban, hogy valahol, az online világon túl, vár valami más. Ami több egy az éterben elküldött sziánál, egy fancy - instagramra feltölthető étteremnél. Pár kedves szónál, és egy hirtelen, letámadott első csóknál.
Amiben érzem, hogy nem csak én, te is próbálkozol. Valamiben, ami könnyed és egyszerű, amiben már az első pillanattól azt gondolom, na igen, ezért megéri.
Tudod, valami tündérmesésben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez