Egy idő után nem foghatsz mindent a téged ért sérelmekre
Fáradt vagyok. Testileg és lelkileg egyaránt. A lelkem már jó ideje jelezni próbál nekem különböző testi tünetekkel, hogy az, ahogyan élek nem oké. Valami hibásan működik, és nekem észre kell ezt vennem.
Nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget a belső hangunknak, a megérzéseinknek. Pedig jobban tennénk, ha figyelnénk ezekre a belső jelzésekre. Hogy miért mondom ezt?
Az utóbbi években számos rossz döntést hoztam meg hirtelen felindulásból, vagy éppen túláradó érzelmi energia által. Ahelyett, hogy egy kicsit elcsendesedtem volna és hallgattam volna a megérzéseimre. Egy káosz volt az életem. Mérgező kapcsolatokban találtam magam újra, meg újra. Az egészségem romlani kezdett. A munkámban kiszolgáltatottá váltam és motiválatlanná.
De én még itt sem akartam tudomásul venni azt, hogy valamit nem jól csinálok.
Azt gondoltam más is így van ezzel, hiszen sokan rosszul működő családi mintában növünk fel, nyilván ennek tudható be az én balszerencsés életszemléletem is. Becslések szerint a felnőttek 40%-ának van bizonytalan kötődési mintája. Mindenféle megküzdési mechanizmust kifejlesztettünk, ami miatt bizalmatlanná váltunk a saját belső ösztöneinket illetően.
De egy ponton túl rádöbbensz arra, hogy nem lehet mindent a hozott mintádra fogni. Nem bújhatsz be amögé, hogy sanyarú gyermekkorod volt. Vállalni kell a felelősséget és azt is, ha valamit elrontunk.
Bár hosszú időbe telt, de amikor már tényleg elviselhetetlenné váltak a mindennapok, rádöbbentem, hogy nem jól csinálom. Hogy már jó ideje nem figyelek önmagamra és arra, hogy mit súg a lelkem. A megérzéseink olyan finom rezgések, melyeknek hatalmas szerepe van a döntéseink meghozatalában. Illetve kellene lennie. A saját intuíciómra hallgatva egy csomó rossz helyzettől kíméltem meg magam.
A belső megérzés az egyetlen dolog, ami figyelmeztet minket, ha valami nem jó, ha valami veszélyt hordoz magában. Ahelyett, hogy hirtelen cselekednénk, vagy döntenénk, érdemes először megfigyelnünk a testünket és a lelkünk jelzéseit. Ezeket az érzéseket igenis komolyan kell venni, mert segítenek nekünk.
Most én is arra törekszem, hogy minden nap empátiával figyeljem a belső hangom jelzéseit.
Ha hallgatunk rá, akkor megóvjuk magunkat a szükségtelen fájdalomtól, frusztrációtól és megbánástól. És nem utolsó sorban, sokkal nagyobb eséllyel alakítunk ki olyan kapcsolatokat és lehetőségeket, amelyek összhangban vannak legmagasabb énünkkel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez