Azonos elemekből épül fel a Seat Tarraco, mint a márkatársai, a Skoda Kodiaq vagy a VW Tiguan Allspace, de hangulatában, építőkockáiban mégis kicsit más. Az FR változatot teszteltük, az FR, azaz a Formula Racing kivitelben.

Ahogy az SUV iránti érdeklődés fokozatosan növekszik, úgy erősít a Seat is ezen a fronton. A kisméretű Arona és a közepes Ateca mellett, a Tarraco jelenti a modellkínálat csúcsát. Az 5, illetve 7 személyes változat hosszúságában nem tér el egymástól, az egyetlen különbséget a csomagtartó mérete jelenti, ugyanis innen „lopták” el a helyet a tervezők a plusz két ülés számára. A VW változat ebben az egyben tér el jelentősen a Skoda és a Seat modellektől, ugyanis az előbbinél az 5 személyes változat rövidebb.
Nem tekinthető teljes értékűnek a helykínálat a harmadik sorban ülők számára, de két célt mindenképpen szolgál. Ha valakinek kifejezetten 7 személyes autóra van szüksége, a Seat a kevésbé divatos Alhambrát kínálja. Nincs persze semmi gond a Tarraco ezirányú képességeivel, egyrészt, ha a körülmény úgy kívánja, akkor mégiscsak el lehet szállítani azt a plusz két utast rövidebb távra, másrészt jogosulttá vállunk a 2,5 milliós állami támogatásra is, amennyiben legalább három gyerekkel rendelkezik a család.

A megújult Tarraco ha sokban nem is különbözik a Skodától, de mégis ott van az a picike különbség, amitől a Seat SUV mégis más, sportosabb, vagányabb, egyedibb. Nem gondolom, hogy arról kellene szólnia a mostani tesztnek, hogy ezeket a különbégeket sorolom, hiszen ez degradálná bármelyik márkát. Úgy gondolom, hogy azonos padlólemez ide vagy oda, a Tarraco külön egyéniség, köszönhetően a teljesen Seatos frontrésznek, melynek erőt ad a LED-es szépen formázott lámpatest a jellegzetes, márkára jellemző nappali fényszóróívvel.

Az autó hátsó része kifejezetten tetszett nekem. Ez is a mostani Seat design követi. A hátsó helyzetjelzők piros csíkja teljesen összeér és így közös egységet alkot. A mostani modellévben a Seat egyes típusainak feliratai szintén változtak. A korábbi szögletes középső területet elfoglaló nyomtatott betűk helyett írott betűkkel jelenik meg a felirat az autó bal oldalán. Más márkánál mostanában nem láthatunk hasonló megoldást.

A belső tér hangulata egyszerre németes – hiszen sok esetben a konszernre jellemző formavilág vesz körbe – és egyszerre érezhető benne a spanyol temperamentum. A teljes műszerfal és az infotainement rendszer digitális. A műszerfal megjelenése tág határok között alakítható a saját elképzelésünk szerint. Akár minimalista, akár a navigációt itt is mutató, akár részletes precíz technikai információkat láthatunk. A középkonzol kijelzője nagyméretű és tűéles. Kezelhetőség szempontjából sem tudok kifogásolni semmit, aminek nagyon örültem, hiszen mostanában egy-két VW márka esetében sérelmezhető volt, hogy visszalépés történt ezen a téren. Természetesen a telefon kitükrözhető a képernyőre, így például az online térképeket is szélesvásznon tudjuk követni.

A kétliteres dízelmotor remek társa a modellnek. Nem divatos építőelem ugyan, de hosszútávú utazásokra jelenleg nincsen ennél jobb alternatíva. A 200 lóerős dízel, 7 fokozatú duplakuplungos váltóhoz kapcsolódik, amely felszereltséghez a 4x4 is jár. Lehet túlságosan konzervatív vagyok, de nekem ez a kombó jön be a legjobban.
A dízelmotor finomhangolásából is látható, hogy hosszú utakra tervezték. Autópályán 6,8, autóúton pedig 6 liter körüli fogyasztással jártunk vele. Városban viszont 8,5 körülire ugrott az átlagfogyasztása. Rövid szakaszokon pedig még ennél is többet fogyasztott, valószínűleg a négykerékhajtásnak köszönhetően.

A menetdinamikát jelentősen befolyásolja a váltó mellett elhelyezett üzemmód kapcsoló, illetve tekerő. Lehet ECO, Normál, Sport, és egyéb speciális útviszonynak megfelelő beállítások közül választani. Ennek megfelelően veszi lejjebb vagy feljebb a teljesítményt a jármű, továbbá változtatja a teljes vezetési karakterisztikát.

Érdemesnek tartom kiemelni a fantasztikusan kényelmes és egyben jó tartást biztosító sportos üléseket. Nagyon komfortos volt bennük a vezetés és az üléspozíció is ideálisan beállítható volt bármilyen irányban. A térérzet és kényelem a második sorban is kifejezetten remek, ideális a lábtér az itt ülők számára is. A piros cérnával varrott kárpit pedig sehol nem engedi feledtetni, hogy egy sportos autóban ülünk.
Ahogy említettem a harmadik üléssor székeit inkább szükségüléseknek nevezném. Előnyük, hogy amennyiben nem használjuk őket, teljesen síkban kihajthatóak és pillanatok alatt 5 üléses, értelmes csomagterű autóvá varázsolható a Tarraco.

A vezetési élménye és a megjelenése miatt nyugodt szívvel ajánlom bárkinek ezt az autót. Nem kell hozzá nagycsaládosnak lenni, hogy bárkinek ideális társa legyen. Üzleti célra ugyanolyan alkalmas, mint családi nagyautónak.
Az utóbbi pár évben látható módon a Seat újra feléledt és kifejezetten divatos, szép modelleket kínál. Ez igazán örömteli, mert nagyjából 8-10 évvel ezelőtt komoly mélyrepülésben voltak, most viszont kezdenek visszatérni arra az útra, amitől a Seat szerethető volt. Erre erősít rá a Tarraco FR is, mert benne van egy csipetnyi Spanyolország.

 

• 2020 tarraco seat tarraco FR TDI teszt seat tarraco teszt tarraco fr tarraco seat tarraco teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!