Ecc pecc kimehetsz, holnapután elmehetsz

Hajnalra megfulladtam a szobában, az ágyneműn még ott volt az illatod. Lerugdostam a takarót az ágy végébe és ledobtam a párnát, hogy ne érezzem. Egy hete semmi hír nem volt felőled. Nem bírtam aludni, inkább elindítottam egy mosást, hogy ne kelljen többé belélegeznem a parfümöd, amit a huzatokon hagytál.

Rendes srác vagy pedig, tudtad, hogy kell a nővel bánni. Kedves voltál és figyelmes, a takaró alatt finoman bújtál hozzám. Reggel kávét főztél, ebédelni vittél, este édesen csacsogtál a telefonba. Csak ne lett volna annyi lány még, akivel mindezt ugyanígy megteszed. Biztos a régi sérülések, az önbizalomhiány anyád miatt. Hányszor elmondta neked, hogy semmire nem fogod vinni. És tessék, most itt vagy, megnézhet, tényleg nem vitted semmire. A nőügyeiden kívül nem tudsz egyebet felmutatni. A számlákat is én fizettem, ugyan az ilyesmi engem soha nem zavart, egyenjogúság van, vagy mifene. Mi akartuk az emancipációt. Tessék, megkaptuk. 29 éves koromra lett egy felnőtt gyerekem.

A végén persze már én főztem le a kávét reggel, te délig aludtál. Hogyne aludtál volna délig, ha dolgoznod se kellett. Pedig édes srác vagy, kár hogy az anyád tönkretett, és belédnevelte, hogy úgyse fogod semmire se vinni. Ne higgy az anyádnak, hülyeségeket beszél. Nézd meg, mennyi csajt tudsz meghülyíteni a mosolyoddal, meg a dumáddal. Más nincs neked. Ja, de, még az illatod. Lehet baromság volt kimosni az ágyneműt, hátha jössz még holnap, vagy holnapután. Örülnék neked. Persze elhajtanálak. Nem engedhetlek meg magamnak téged. Nem engedhetek meg magamnak még egy kacifántos kapcsolatot. Megígértem a tükörképemnek a múltkor, hogy a következőt jól csinálom. Bár apa szerint sose lesz egy épkézláb viszonyom senkivel, ha így folytatom. Már az unokákról is lemondott, nem is csesztet vele egy ideje, nem jön a presszió otthonról, hogy mikor lesz már gyerek. Azt hiszem ez a vég.

Pedig kedves srác vagy. Kár hogy olyan megbízhatatlanra sikeredtél. Majd kifundálom a pszichológusnál, vajon miért választok mindig olyan „te-félét”. Vagy elmegyek családállításra. Manapság divatos baromságok, hátha valamelyik segít. Mondtam, hogy apa szerint nem vagyok alkalmas egy normális kapcsolatra? Ja, igen, ezt mondtam. Milyen jófej szüleink vannak, össze kellene őket kötni az anyáddal. Hagy diskurálják meg a szülői lét nagy dolgait, talán kiadhatnának egy könyvet is, hogy kell rendesen gyereket nevelni. Istenem, ez a sok frusztráció amit nekünk adtak.

Egyébként jófej srác vagy, mondtam már? Jó a dumád. Bejön amúgy, meg minden.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.