Depresszió

Betegség vagy úri huncutság?

Az ember, legalábbis ha íróféle, érdeklődve, de cseppet sem meglepődve veszi kezébe a kötetet, hiszen jól tudja, vagy legalábbis érzi, hogy itt egészen biztos találkozik azokkal a fogalmakkal, vagy éppen tapasztalatokkal, amelyek megkeserítik, vagy éppen megédesítik hétköznapjait. Mert valahol éppen ez a lényeg, hogy a túlérzékenynél nagyon édes, vagy nagyon keserű, persze ott vannak közben a szürke, vagy éppen csak lassúnak tűnő, de amúgy a többség számára megszokott tempóban haladó periódusok Vagyis minden, ami a penge élén egyensúlyozva lehet kóros, de lehet akár egészséges is.

Dr. Belső Nóra könyve könnyed olvasmány.

És mégis mély.

És talán ez a lényeg.

Hogy közérthetően beszél arról a valamiről, amelyet hol titkolni kell a mindennapokban, hol falak közé zárta a történelem, hol gyógyszerrel gyógyítja a tudomány, vagy kuruzslással a tudománytalanság meg a kényelem.

Jelen sorok írója korábban sokat gondolkodott, főleg a huszadik században azon, hogy a Földön élő tömeg vajon hová indul majd, melyik bolygóra, ha szűk lesz az otthon. De minden sci-fi magyarázatnál jobbat talált ki, hiszen itt maradt és a virtuális térben tágította univerzumát anélkül, hogy egy tapodtat lépett volna bármerre. Sőt, bezárkózott. Ezáltal természetesen újabb szorongáshalmazt generálva a már meglévő sokezer mellé.

És éppen ebből is fakad, vagy érthetőbbé válik, hogy a depresszió nem valami misztikus vagy éppen elborzasztó jelenség, hanem nagyon is „élő” valami, és egyáltalán nem úri huncutság.

A fentebb említett írói véna ugyan tanulhatatlan, de velejár az a kétpólusú valami, amelyet szerencsés lenne elkerülni, de ugyanakkor valahol az alkotói lét alapeleméről beszélünk, ami valljuk be, semmit sem érne, ha nem látná meg senki a sokak számára láthatatlant, vagy nem tudná valahonnan egészen biztosan, hogy mi történik majd a jövőben.

Anélkül, hogy racionális érvei lennének.

Egy felgyorsult, sokszor és sokféleképpen összedőlő világban nagy szükségünk van a hullámzás eredetének pontos ismeretére.

Éppen azért, hogy soha ne rekedjünk a mélyben.

Vagy, hogy jókor húzzuk be a féket.

Mert néha bizony, az író is behúzza…

Hogy azután túllépjen minden megengedett határt....

Bokros László

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!