Múltidézés, szerencsére csak filmen.

Aki látta az első Ideglelést, az általában kétféleképpen reagált. Vagy elege lett szinte azonnal, ám akadt olyan is, akinek bejött a minimalista dolog karöltve egy jó ötlettel. Emberközeli volt a félelem, meg valójában semmi értelme nem volt a filmnek, de valami mégis volt benne, ami megfogta a befogadóképes nézőt.

Csernobil maradandó emlék, legalábbis azokban, akik éltek abban az időben. Egy hazug korszak jelképe, ahol a mentést védőfelszerelés nélkül végzik, ahol nem is beszélnek róla, hiszen az igazság jó előre mindig meg volt írva egy szép nagy újságban.

Van valami hátborzongató második jelentése ennek a filmnek.

Mintha a saját múltunkba mennénk vissza, és természetesen az szinte teljesen üres.

Ahogyan a házak, az elhagyatott vidámpark, meg minden, ami ottmaradt.

Jurij, az utaskísérő, akit elsőnek ragadnak el az odabent rekedt lények, teljesen hiteles. Ahogyan az is, amikor korrupcióval próbálkozik a beengedésnél, de az is, ahogyan mégis megoldja, az egyébként egy normális világban lehetetlen bejutást.

A képi világ rideg, és nagyon fontos, hogy az legyen.

A természet szépen lassan visszaveszi, ami az övé.

Ez is metafora, persze benne van, hogy csak beképzelt dolog, ám mégis jelen van végig ez a jelentés is.

Illetve az a múlt, amit már akkor is hazudtunk, amikor azt tartottuk igazságnak.

A szereplők megfelelően hozzák az amatőr feelinget, hiszen a lényeg éppen az lenne, hogy senki se tegyen úgy, mintha játszana, hanem legyen igazi.

Igaz, ehhez jelen esetben játszani kell.

Így ez is legalább olyan paradox helyzet, mint amit a négyes blokkban találtunk.

Illetve találtunk volna.

De mindenféle belegondolt, vagy túlértelmezett gondolatiság helyett, azoknak is tetszeni fog, akik szeretik a B kategóriás horrort.

A hetvenes évek szülötteinek pedig kötelező.

Bokros László

• Bradley Parker film Ideglelés Csernobilban kortalan remekművek kritika mozi

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!