A párkapcsolati harmónia nem jár együtt az egyéniség teljes feladásával, nem annyi, mint behódolni, szomorú kényszer-kompromisszumot kötni és szemétlapátra söpörni az egyéni vágyakat, igényeket.

A párkapcsolati harmónia nem jár együtt az egyéniség teljes feladásával, nem annyi, mint behódolni, szomorú kényszer-kompromisszumot kötni és szemétlapátra söpörni az egyéni vágyakat, igényeket. Fejlett érzelmi intelligenciával könnyebb elfogadóvá válni, elengedve szeretni. Érzelmi intelligencia kérdése az is, hogyan lesz képes valaki megfelelni a párkapcsolat adta kihívásoknak. Azt jelenti, hogy eljutok olyan önismereti szintekre, ahol képes vagyok önelfogadással, önismerettel szemlélni a saját gyengeségeimet, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is, és hajlandó vagyok változtatni.

Az érzelmi intelligencia lényege, hogy fel tudjuk ismerni, ki merjük mutatni, meg tudjuk élni a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, és ezekért felelősséget tudunk vállalni. Nemcsak a saját gyengeségeimet tudom elfogadással szemlélni, hanem megértem, a társam is úgy tud jobbá válni, fejlődni, visszajelzéseimre befogadóvá válni, ha előbb elfogadom annak és olyannak, aki ő. Ha valaki elfogadással találkozik, akkor nem támad védekezésből, akkor tud belehelyezkedni a másik világába, szempontrendszerébe.

Ahol elfogadás van a kommunikációban, a visszajelzésekben, a kölcsönös tükörtartásban, ott otthon érezheted magad. Akkor úgy nyilvánulsz meg, és az lehetsz, aki valóban vagy. A másik ember örömét leli az egyéniségedben, a küllemedben, az élethez való hozzáállásodban, örül neked, melléd szegődik, így lesztek társak. Az elvárások szorongatnak, összeroppantanak, bezúznak, és örök, boldogtalan útkeresővé tesznek. A szeretetnek nincs feltétele, de a kapcsolatoknak mégis van, ezek azonban nem a másik lényén, egyéniségén buldózerrel pusztító elvárások.

• elfogadás feltétel nélküli elfogadás feltétel nélküliség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!