Hidd el, én is vártam. Nagyon sokáig vártam. Egy idő után azonban már éreztem, hogy kimerülök. Láttam a saját szememben. Éreztem a szívem mélyén. Próbáltam megőrizni ezeket a titkokat, de egy idő után elengedtem. Elengedtem, amikor már a saját hangomban is hallottam a fájdalmamat.

A tükörben már csak a szomorúságot láttam a könnyektől csillogó, reménytelen szemeimben. Már csak a szenvedés tükröződött vissza. Megpróbáltam elrejteni őket, de nem ment. A lelkem átlátszó volt. Hiába próbáltam fedezni a félelmeimet, és azt mutatni a világnak, hogy jól vagyok, nem ment. Mert valójában rémült voltam. A lelkem pedig elfáradt. Nyugtalanság uralkodott a szívemben. Az egykor szerető szív törékennyé vált, majd összetört. Eldobták, mint egy darab szemetet. Jobban szerettem, mint ahogy kellett volna. Hagytam, hogy meggyőzzenek, hogy törődnek velem. De minden egyes alkalommal csak fájdalmat okoztak, és elárultak. Higgy nekem, amikor azt mondom, hogy sok nehézséget éltem át. A szerelem miatt elvesztettem minden reményemet. A szívemben csak a csalódás, önsajnálat, és neheztelés maradt meg. 

Már nem hittem, hogy az élet valami értékeset tartogat majd nekem. Fáradt lelkem elmondta az életem történetét. De ki is hibáztathatott volna ezért? Ki hibáztathatott volna azért, hogy hittem a szerelemben? Senki. Mert nem az én hibám, hogy tisztán tudok szeretni, vagy mert magamat adom. Az egyetlen, amiben talán hibáztam, hogy hagytam magam kihasználni. Nehéz volt feldolgozni, hogy mindazok után, amiken keresztül mentem, nem szabad elveszítenem a hitem. El kellett fogadnom, hogy az emberek könyörtelenek is tudnak lenni. Vannak, akiket nem érdekelnek mások érzései. Pontosan tudtam, hogy a közömbösségük, és önzésük tett mindent tönkre, vette el a közös álmokat. 

Be kellett látnom, hogy ez nem azt jelenti, hogy fel kell adnom. Hinnem kellett abban, hogy egy nap be fog sétálni majd az a valaki az életembe, aki segít majd felismerni, hogy több jár nekem. Úgy döntöttem, hogy várok, és bízom benne, hogy ez a valaki akkor jön, amikor a legkevésbé számítok majd rá, és olyan lesz majd, mint a filmekben. Elképzeltem, ahogy a szemeim találkozni fognak az ő gyönyörű két szemével, a lelkünk pedig szépen összefonódik majd, és abban a pillanatban tudni fogom, hogy megérkezett. Ő, akire egész életemben vártam. Aki majd megad mindent, amire valaha vágytam. Jobban fog szeretni, mint bárki más eddig. Aki nem fog a szavakkal játszani. Aki bebizonyítja majd, hogy a szerelem igenis létezik még. 

• érzések szerelem várni valakire

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!