Kedves Big! Hidd el, én sem gondoltam, hogy az utolsó üzentemet még egy utolsó levél is követi, de rájöttem, hogy az egyetlen, amivel menthetem a menthetőt- jelen esetben egy barátságot Veled-, ha nem hagyok kimondatlan szavakat és fel nem tett kérdéseket.

Úgy érzem, a lezáráshoz szükségem van arra, hogy tudjam, hol mentünk el egymás mellett. Mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy mégsem kellek eléggé? Vagy csak én nem vettem észre valamit? Melyik szavaidnak kellett volna jobban hinnem: amik voltak, vagy amik már nem voltak?

Talán hibáztam… de ennyi egyezőséget még nem éreztem korábban és ez számomra teljesen új volt. Egyszerűen annyira illettél a képbe, el sem hittem. De lehet, hogy egyszerűen csak Te vagy olyan, hogy sok képbe illesz.

Sajnáltam, hogy amikor találkoztunk péntek este, nem kérdeztem eleget. Úgy éreztem, ha egy férfi 22.00-kor akar velem találkozni, az egyértelmű. Sokszor nem figyeltem rád eléggé. Aznap este azért nem akartam kérdezni, mert nem mertem kérdezni. Egyszerűen csak élvezni akartam minden pillanatát, hogy végre újra csak egy karnyújtásnyira vagy. Nem akartam tudomást venni semmi másról. Attól féltem, hogy ha kérdezek, akkor elárulom magam… pedig végül így is elárultam magam. Valójában alig vártam, hogy eláruljam magam. Annyira sajnáltam, hogy korábban nem tehettem… alig vártam, hogy valahol kijöhessen, amit érzek… de soknak éreztem volna szemtől szembe. És talán még így is sok.

Nem tudtam, hogy az egyezőségek ilyen veszélyesek. Nem voltam rá felkészülve. Ha ilyen értelemben voltam veszélyes rád nézve, akkor értek mindent.

Emlékszel a videóra, amit küldtél? A szerelemről szólt. A szeretetről. Arról, hogy valójában magunkat szeretjük a másikban. Azóta őrzök egy üzenetet Neked. Aznap este írtam:

 „Szeretem Magamat Benned. És szeretem, ahogy Szereted Magadat Bennem. Magunkat szeretem Magunkban.” 

Most már csak bocsássunk meg Magunknak Magunkban…

Brought me back to Life…

P.S. I love U

Facebook: ITT

• coach elengedés szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!