Campari, az olasz történelem része

És a világ egyik legkedveltebb itala, amely észbontó naptáraival az antialkoholisták szívét is évről-évre megdobogtatja.

A „Casa Alta” a későbbi Campari Villa a hivatalos iratokban és telekkönyvben Casa Alta-ként található, de okát mai napig senki sem tudja. Az építész neve is feledésbe merült. Ez is olyan titok, mint maga az ital. Az épület neoklasszicista stílusa a XVIII. század végére vezet vissza bennünket, amelyet ez időben a Verri testvérek, Beccaria, Giuseppe Parini képviseltek és II. József által bevezetett kulturális reformok jegyeit viselték. Abban az időben Milánó lélekszáma több mint 120 ezer volt. A városképet széles mezők, hajózható csatornák és erődítmények jellemezték. A Casa Alta az akkori város szélén található dombra épült, mint egy háromnegyed órányira a városmagtól. Arese Lucini gróf birtoka volt, aki lombardiai nemesi család tagja, s neve a Milánói Scala alapítói oklevelén is megjelent. Egy évszázaddal később, vélhetően örökös hiánya miatt a kastély, Giuseppe Casanova tulajdonába került. Az átíratási okiraton 1870. május 12-e szerepel.

Harminc évvel később
A Campari testvérek David és Guido, apjuk üzlettársának halála után törekedtek a Casa Alta megvételére, ugyanis ott akartak egy új, nagyobb műhelyt kialakítani italgyártásra, modern gépekkel felszerelve, amely pótolja a milánói Via Galilei műhelyt. A villát és a hozzá tartozó parkot közben Casanova eladta Edoardo Brambilla-nak, akitől a testvérek az épületet, a telket minden rajta található istállóval, gondnokházzal, melléképületekkel együtt, beleértve a bútorokat, ágyneműt, étkészleteket stb. megvettek. A Campari fivérek mindössze 70 000 lírát fizettek az összes ingó- és ingatlanért 1903-ban. (Az időtájt egy gramm arany valamivel kevesebbet ért, mint egy líra). Mára az egykori, Arese Lucini üdülőjeként szolgáló villa, körültekintő restaurálás után „Campari” vendégházzá, valamint a vállalkozást bemutató múzeummá lett átalakítva, amely a hatvanas évek elején a százéves fennállását ünnepelhette.

A kezdetek
A Campari család Cassolnovoból származik, amely egy kis falu Lomellinaban. Gaspar Campari, az alapító, miután Milánóban letelepedett, üzletet nyitott a dómmal szembeni árkádsoron. Az üzlethelyiség - a Coperto dei Figini - egy rozzant épület volt a 15 századból. Ekkor 1862-t írtak. A városatyák ekkoriban sokat beszéltek a dómtér és környékének újjáépítéséről. Valójában 1865. március 7-én II. Vittorio Emanuel olasz király helyezte el a galéria alapkövét, amely egy üveggel fedett sétány (passage) megépítésével összekötötte a dómot a Scalával. A Menegonis még nem készült el teljesen, amikor Gaspare Campari az árkádok északi sarkánál a 2-es házszám fölé kiírta üzletének nevét. Amikor a király visszatért a Galéria felavatására (1867. szeptember 15), a Campari kávézó az olasz trikolórral fellobogózva várta vendégeit. A király is betért e különös italt megkóstolni, amelyet azonnal királyi rangra emelt. Az esemény után két hónappal világoskék szalag lógott a Campari házon, jelezvén, hogy megszületett a második fiú, Davide. Ő volt az első milánói polgár, aki a galérián jött világra. Davide már az új évszázad elején, főleg 1910 és 36 között a vállalkozás lelke lett, amikor is a kisüzem igazi ipari üzemmé szélesedett. Szorgalmas munkája emelte a Camparit nemzeti itallá és szerezte meg a nemzetközi elismerést.

A campari forma
A forma és a stílus az, ami összeköti a terméket a fogyasztóval. Amikor fogyasztása közben az ital történelmi gyökerei képszerűen is megjelennek az ember tudatában. A reklám történetének legnagyobb itáliai alakja a Campari család. Ez nem csak a híres festők által festett plakátok bizonyítják, hanem a már a századelőn elkezdett sokféle reklámtevékenység. A Campari stílus mindjárt a kis dolgokon érezhető: hamutartók, naptárak stb. Tartósan hatnak a fényreklámok, amelyeket vásárok, ünnepségek, lóversenyek, sportrendezvények alkalmával helyeznek el. A Campari fontos események szponzora: 1946-ban a Scala újranyitásakor Toscanini rádiókoncertjét támogatta. Az első Campari villamos már 8 évtizede ápolja a Campari image-et Milánó utcáin. A 21-es jelzésű villamos ma is ott áll a Casa Alta udvarán, de tipikus fotón a Campari Cordial megkoronázva látható, amint a 30-as években befordul a Scala elé. A Campari tradícióhoz hozzátartozik a nem mindennapi visszatérés a gyökerekhez, amit kifejez a Palazinna használata, amely azokkal a bútorokkal van berendezve, amelyek 1903-ban is megtalálhatók voltak a Campari villában. Ettől olyan igazi minden, a különböző szobáktól a szalonokig, a szép padlóig a XVIII századból származó csillárig, a komódok, a rendkívül míves lótuszvirágmintákkal díszített szófák, a Liberty stílusú asztalok és székek uralják a belső tér hangulatát. A bútorok 1906-ból származnak.